Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai
azonnal érvényesül, azonban költséges és munkaigényes. Alkalmazására 2,1—2,6 m/s vízsebességig kerülhet sor. A rőzsebiztosítást a rézsűláb, illetve a rézsűbiztosításra alkalmazzák, rőzsekolbász, vagy rőzsekéve formájában. A szilárd védőmű igen tartós, nagy igénybevételt elviselő megoldás. Hátránya, hogy állandó fenntartást igényel, és költséges. A burkolatok — a belterületi szakaszoktól eltekintve — nem a rézsű stabilitását szolgálják, hanem a védelmét, ezért csak önmagában is megfelelő állékonysággal rendelkező rézsűre helyezhetők. A víz felőli oldalon a víz terhelésének, a vízmozgásnak, a hullámzásnak és a jégnek, a talaj felől a fagy, a tömörödés és a kiszivárgó víz hatásainak kell ellenállnia. A burkolat és a talaj közé megfelelő vastagságú és szerkezetű (nem fagyveszélyes szemcsés anyag) ágyazatot kell beépíteni a burkolat egyenletes felfekvése, az alakváltozások hatásainak kiküszöbölése, és a megfelelő szűrőhatás elérése céljából. Az ágyazat vastagsága a burkolat alatti talaj fizikai féleségétől függően 0,15—0,30 m. A különböző szilárd védőművel ellátott belterületi és külterületi megoldásokat mutatjuk be a 11—31. ábrán. A patakszabályozás legjobban bevált burkolatformája a kőburkolat betonba rakva vagy szárazon rakott kivitelben (11 — 31. a) és b) ábra). Előnye, hogy érdes, nehéz, a víz nehezen bontja meg. Hátránya, hogy költséges, különösen, ha a patakszabályozás közelében nem található építési kőanyag. A betonburkolat elsősorban előregyártott elemekből készül. Hátránya, hogy a víz hamar megbontja, igen sima, így a földmederhez csak energiatörő alkalmazásával csatlakoztatható. Kavicsos talajon a sejtidomkö burkolat jól bevált (11—32. ábra). Ennek előnye, hogy kis felületen fekszik fel, ezért könnyű belőle egyenletes burkolatot készíteni. A sejtidomkö burkolatok kisebb vastagságú ágyazatot igényelnek. Kedvező esetben finom tükörre helyezhetők az elemek. Áteresztő burkolat esetén a takarék üregbe az ágyazat kimosása ellen 4—5 cm vastagságban helyezett kaviccsal, zúzott kővel védekezünk. Ha hosszabb szakaszon kell burkolatot építeni, akkor 50 — 100 m-enként 0,4 —1,0 m-es foggal meg kell szakítani a burkolat folyamatosságát. Ha a talajvíz nyomásával is számolni kell, akkor a burkolaton nyílásokat kell kialakítani a talajvíz beáramlása, illetve a talajvíz nyomásának csökkentése céljából. A beton- és kőburkolatokat mindig kavicságyra kell helyezni. 2.2.4. A patakszabályozás műtárgyai A patak áramlási viszonyai, a keresztező közlekedési pályák (út, vasút) szükségessé teszik a rendezésre kerülő vízfolyásokon műtárgyak tervezését, illetve építését. A műtárgyak lehetnek: — esés-összpontosítók és — keresztezők. 2.2.4.I. Esés-összpontosító műtárgyak A hossz-szelvény tervezésénél utaltunk arra, hogy ha a meder természetes esésviszonyaihoz tartozó vízközépsebesség meghaladja a meder anyagára megengedhető vízközépsebesség értékét, az egyik lehetőségként kínálkozik a meder lépcsőzése. Az esést a lépcsőknél koncentráljuk, és így lehetőségünk van arra, hogy a lépcsők közötti mederszakaszokon kisebb esést alakítsunk ki, amelyhez tartozó vízközépsebesség a megengedhető érték alatt marad. Ezeken a helyeken fenékbordát, fenéklépcsőt vagy fenéksurrantót építünk. Eséskoncentráló műtárgyak tervezése indokolt abban az esetben is, ha a fő vízfolyásba beömlő kisebb patakok fenékszintje és a befogadó patak kisvize között vízlépcső alakul ki. Ilyen esetben torkolati fenéklépcsőt vagy torkolati surrantót alakítunk ki. Ezeket a műtárgyakat az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat szerint a mederre előírt, de legalább 3%-os előfordulási valószínűségű árvízi vízhozam levezetésére kell tervezni. Fenékbordák (II—33. ábra) alkalmazására kis vízhozam, 0,1—0,2 m fenékszintkülönbség és kötöttebb talaj esetén kerül sor. 234
