Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai
A meder szabályozása során (11 — 20. ábra) nem törekedhetünk az eredeti pataknyomvonal (II — 20. A) ábra) túlzott egyenesítésére (11—20. C) ábra), ugyanis az ezzel járó esés-, illetve sebességnövekedés partrongálódáshoz vezet. Ennek oka, hogy az egyenes mederben a hordalék ún. vándorzátonyokat képez, és az ezek között kialakuló keresztirányú áramlás a patak mindkét partját megtámadja. Ezért a helyszínrajzi vonalvezetés megtervezése előtt tanulmányozni kell az egyensúlyban levő mederszakaszok esés- és ívviszonyait, és a meder szabályozása során alkalmazkodnunk kell annak kanyaru- lati ritmusához (11 — 20. B) ábra). A patak nyomvonalát tehát ívekkel és közel egyenes szakaszokkal kell megtervezni a következő szempontok figyelembevételével: — a patak nyomvonala lehetőleg kövesse a völgy legmélyebb vonalát, de a gazdaságosság határáig a régi meder nyomvonalát is figyelembe kell venni, — lehetőleg ellenkező értelmű ívek, vagy ívek és egyenes szakaszok kövessék egymást, — a kanyarulati sugár csak indokolt esetben csökkenhet 100 m alá, de 50 m-nél kisebb semmiképpen sem lehet, — túl nagy sugarú íveket sem célszerű tervezni, ugyanis a kis vízhozam úgy viselkedik, mintha egyenes szakaszon folyna, és a rézsűt megbontja, ezért minél kisebb a patak kisvízhozama, annál kisebb legyen a maximális kanyarulati sugár, — a meglevő nyomvonalat célszerű követni a kifogástalan állapotban levő és megfelelő méretű közúti kereszteződéseknél, az eróziós küszöböknél, — teljesen új nyomvonal tervezése indolt akkor, ha a meglevő meder teljesen függő meder, vagy a medret mesterségesen a völgy oldalára terelték, — kerülni kell az olyan beavatkozásokat, amelyek az új mederszakaszt — a nagy sebességek kialakulásával — felső szakasz jellegűvé teszik, — a vonalvezetés olyan legyen, hogy az optimális megoldás mellett a vízfolyás a lehető legkevesebb területet vegye igénybe, — a mellékárkokat 60°-nál kisebb szögben nem célszerű csatlakoztatni, — a felhagyott vízfolyásszakaszokat alkalmassá kell tenni mezőgazdasági művelésre. A patak nyomvonalának megváltoztatása általában sok mederátvágási munkával is jár (11 — 18. ábra). Az átvágásoknál megszüntetendő mederszakasz fel11—20. ábra. A mederszabályozás alapelve A) eredeti nyomvonal, B) a kanyarulati ritmushoz alkalmazkodó kivonalozás, C) túlzott kiegyenesítés 220
