Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai

A környezet- és termelésharmonikus vízgazdálkodási szemlélet megköve­teli a szabályozással együtt a víztározás lehetőségének vizsgálatát is. A szabályozásnak alkalmazkodnia kell a vízfolyás szakaszjellegéhez, ezért elsődleges feladat ennek megállapítása. A következő szakaszok különböztethetők meg: — a felső szakaszon a vízfolyás a medret folyamatosan bontja, így jellemzője a hordaléktermelés, — a középső szakaszon a meder egyensúlyban van, — az alsó szakaszra a hordalék lerakása a jellemző. A szakaszjelleg két eróziós bázis között alakul ki, ezért a vizsgálatot is ezekre a szakaszokra kell kiterjeszteni. A szakaszjelleg meghatározza a vízfo­lyásrendezés feladatait. A felső szakasz jellegű vízfolyáson a mederelfajulás, az alsó szakasz jeliegűn a hordalék lerakása ellen kell védekezni, míg középsza­kasz jelleg esetén a meder állékony. A szabályozással a szakaszjelleg megváltozhat, ugyanis a mederbővítéssel nő a vízfolyás elragadó ereje és ennek következtében a középszakaszból felső szakasz alakulhat ki. A tervezés utáni szakaszjelleg megközelítően a megengedhető legkisebb (umin) és legnagyobb sebesség (umax) alapján határozható meg. Ahol a mér­tékadó vízhozamnál kialakuló sebesség a két határérték közötti, ott a patak középszakasz jellegűnek, a minimális sebességnél kisebb sebességnél alsó, a maximálisnál nagyobb sebességnél pedig felső szakasz jellegűnek tekinthető. Tekintettel arra, hogy a középszakaszjellegnél különösebb védelmi intéz­kedést nem kell tenni, a tervezés során csupán arra kell törekedni, hogy a víz vezetését szolgáló művek a középszakaszjelleg kialakulását segítsék elő. így eb­ben az esetben a patakszabályozás fő célja a vízfolyás középszakaszjellegének kialakítása. Ha a patak felső szakasz jellegű, a veszélyes hordaléktermelés kétféle módszerrel akadályozható meg: — a vízsebesség csökkentése lépcsőzéssel, — a megengedhető sebesség növelése burkolással. Tekintettel arra, hogy a patakszabályozás a dombvidéki komplex vízgaz­dálkodás része, ezért e művelettől nem választható külön a domboldalakról lefolyó víz egy részének visszatartása tározással. A tározók tervezésével a Hl. fejezetben foglalkozunk. A környezetbe illeszkedő patakszabályozás bizonyos műszaki, illetve gaz­daságossági szempontokat háttérbe szorít, és előtérbe kerülnek olyan szem­pontok, amelyeket korábban kellő súllyal nem vettünk figyelembe. így az új környezetbe illő patakszabályozás tervezése során a következő szempontok ke­rültek előtérbe: — vízminőség-megőrzés, vízháztartás, talajvízháztartás javítása, — fajgazdagság, változatosság, ökológiai egyensúly, az ökológiai potenciál 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom