Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai

11 — 15. ábra. A különböző valószínűségű és időtartamú záporokból származó fajlagos esővízhozam fedettségétől, lejtési és talajviszonyaitól (tározódás, beszivárgás) függően. A 100 — 250 km2 nagyságú vízgyűjtők esetén a szórás meghaladja a 30%-ot. Kovács Gy. akadémi­kus vizsgálatait Kovács Gy. geográfus (1985) folytatta, és az ország domb- és hegyvidé­ki területeit tíz olyan moza­ikrégióra osztotta, amelyeken belül a fajlagos vízhozam ér­téke konstans. Az egyes mo­zaikrégiók Köq-értékét a II— 2. táblázat mutatja be. A ho­mogénnek tekinthető mozaik­régiókra Kovács geográfus a középvízhozamok sokévi átla­gértékeinek havonkénti meg­oszlását is megállapította. II —3. táblázat. Az Mj szorzótényező a sokévi víz­hozamok havonkénti megoszlásának becsléséhez Hónap I. 1,2-1,4 II. 1,4-1,8 III. 1,3-1,8 IV 1,1-1,5 V 0,9-1,2 VI. 0,7-0,9 VII. 0,6-0,9 VIII. 0,4-0,7 IX. 0,4-0,6 X. 0,5-0,7 XI. 0,7-0,9 XII. 0,9-1,2 212

Next

/
Oldalképek
Tartalom