Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai

NQP% = P ■ NQi% , (m3/s). (II - 5)

Az adott valószínűséghez tartozó p szorzótényező a 11—12. ábráról olvasható le.

A VITUKI-ban kísérletet tettek arra, hogy a (II—4) összefüggés

NQz% = Ct,% A%% , (m3/s), (II-6)

ún. általánosított alakjában nemcsak a Cj% értékét, hanem a kitevő n3% értékét is független változóként kezeljék. Ez alapján határozták meg a II —

13. ábrán vázolt mozaikrégiókra érvényes területfüggvényt.

A mozaikrégiónként összetartozó NQ$% és az A (vízgyűjtő terület) adatpárokat kettős logaritmikus koordináta-rendszerben ábrázolták, amelyekből közvetlenül meghatározható az adott régióra érvényes NQj,% értéke.

Az egyes régiókra érvényes árvízi vízhozam értékek a vízgyűjtő terület (A, km2) függvényében a II —14. ábráról olvashatók le.

A 14. ábrán, az általánosított Cíe/?náA:-összefüggésen alapuló, eljárás elsősorban A > 200 km2 vízgyűjtő terület esetén ad elfogadható eredményt. Idevonatkozó vizsgálatok szerint a legjobb eredményt az eredeti Csermák-féle módszer adja, a 53% izometrikus térkép segítségével.

Kis vízgyűjtő területek (A < 5 km2) vízlevezető rendszerét úgy kell méretezni, hogy az 1 óra alatt lehullott mértékadó csapadék lefolyó részét egy nap alatt levezesse, és ezt kell az adott valószínűségű árvíz kiöntésmentes levezetésének tekinteni.

A mértékadó (kiépítési) vízhozamot a

<2P = 0,04aipA , (1/s), (II-I)

gyakoriság

II —12. ábra. Segédlet a különböző valószínűségű árvízi vízhozamok (NQp%) meghatározásához (p tényező)

209