Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai
ható talajcsőmélység alá 1 — 2 m-re kell kiterjedniük Ha a vízzáró réteg a felszínhez közel (max. 5 m) helyezkedik el, a mérést a vízzáró réteg mélységéig szükséges végezni. A rétegenkénti mérés alapján meghatározhatjuk a vízvezető réteg jellegét (nyitott, fedett, félig nyitott, félig fedett). Freatikus talajvíz esetén a vízadó rétegbe, fedett, illetve félig fedett vízadó rétegek esetén az eltérő vízvezető képességű rétegekbe is piezométer csöveket helyezünk el a hidraulikus nyomómagasság mérése céljából. A piezométer csöveket 100 — 250 m távolságban kell elhelyezni. Az ezeken végzett leolvasások alapján megszerkeszthetők a potenciometrikus, illetve nyomómagasságkülönbség-vonalak. A freatikus vízvezető rétegbe talajvízkutakat kell elhelyezni. Az ezekben végzett talajvízmélység-mérések alapján elkészíthetők a hidroizohipsza-, illetve izobatvonalas térképek, amelyek a talajvíz területi helyzetéről adnak támpontot. A talajvíz áramlási iránya a talajvízkutak alapján határozható meg, amennyiben ismert a kútperem abszolút magassága. A talajvíz áramlási sebessége radioaktív izotópokkal határozható meg. 1.2.5. Talajtani, talajmechanikai vizsgálatok A talajtani, talajmechanikai vizsgálatokra a helyszínen (ezek egy része tájékozódó vizsgálat) és laboratóriumi körülmények között kerül sor. A laboratóriumi vizsgálatokhoz bolygatatlan (zavartalan) vagy bolygatott (zavart) mintát kell venni. A mintavétel az előírásoknak megfelelően történjék mintavételi gödörből vagy fúrásszelvényből. A bolygatatlan mintákat általában mintavevő hengerrel vagy zavartalan mintavételre képes gépi fúróval kell venni. A talajtani vizsgálatok egyik célja a talaj fizikai jellegének meghatározása. Ezt a szabványosított Arany-féle kötöttségi szám vagy a higroszkóposság vizsgálatával lehet meghatározni. Alkalmazzák a nem szabványosított 5 órás kapilláris vízemelési vizsgálatot is. Valamennyi vizsgálatot bolygatott mintával laboratóriumi körülmények között lehet elvégezni. A talajkémiai vizsgálatok közül a kémhatás (pH) a helyszínen és laboratóriumban zavart mintából egyaránt meghatározható. Talajjavítás (savanyú talaj) tervezése esetén szükséges a hidrolitos savanyúság (yi) és a kicserélődési savanyúság (y2) meghatározása is. A talaj sótartalmát elektromos vezetőképessége alapján lehet a legegyszerűbben meghatározni. Ez a vizsgálat a talaj összes sótartalmára ad választ. A részletesebb talajkémiai vizsgálatokat zavart talajmintából laboratóriumi körülmények között lehet elvégezni. Fontos a talaj vastartalmának meghatározása is, hiszen az a kémhatás függvényében az okkeresedés veszélyére hívja fel a figyelmet. A talajmechanikai vizsgálatok közül a legfontosabb a talaj szemcseösszetételének, a szemmegoszlásnak a meghatározása. Zavart mintából laboratóriumi körülmények között szitálással vagy hidrometrálással lehet a vizsgálatot elvégezni. Ehhez a vizsgálathoz szorosan kapcsolódik a talaj leiszapolható részének meghatározása, amihez szintén zavart minta és laboratóriumi körülmények 205
