Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

1 — 38. táblázat. Az övdrén hatótávolságának számítására szolgáló b függvényállandó értékei

DIH

0,0

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

0,6

0,7

0,8

0,9

b

1,40

1,40

1,38

1,35

1,29

1,21

1,09

0,90

0,59

0,0

Ha az övdrént úgy helyezzük el, hogy Dq<0, 5 H, akkor

Xeff ~ 5 tj? ’ (m)’ (Í_8S>

Az övdrén fajlagos terhelése, Q^r:

Qdr = Ql-Ql = kH tgP-kh2 tg/3 = — HhlQi , (m3/d-m), (/-86)

ahol

Qi — az övdrén fölötti fajlagos vízhozam, m3/d-m

Q2 — az övdrén alatti fajlagos vízhozam, m3/d-m

h2 — a talajvízszint magassága a vízzáró réteg fölött, az övdrén után, m.

Ha a drénárok talajának átlagos vízvezető képessége legalább tízszeresen nagyobb, mint a drénárok környezetének szivárgási tényezője, akkor h2 ~ Ai- Ellenkező esetben a talajvíztükör az övdrén után a cső fölé emelkedik, mint ahogy azt az 1—105. ábra szemlélteti.

drénárok

Teraszok drénezése, rézsűk védelme. A teraszok víztelenítése a rézsűk állékonyságának növelését célozza. A teraszdrénezés megoldásában (1—106. ábra) hasonló az övdrénezéshez.

A drénárok a teraszlap élétől olyan távolságban nyitható, hogy a talajcsőfektető gép még a rézsű megcsúszása nélkül biztonságosan üzemeltethető legyen. A dréncső elhelyezése után az árkot rendszerint szűrőzéssel kell ellátni.

180

I —105. ábra. Övdrén körüli áramlás