Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

A vízlevezetők a terep esésvonalában, a természetes hajlatokban haladnak. Készülhetnek azonos és változó keresztszelvénnyel. A lehetséges változatokat az 1—90. ábrán láthatjuk. Az azonos szelvényt könnyebb megépíteni és karbantartani, a változó szelvénnyel pedig jobban lehet igazodni a természeti adottságokhoz, és takarékoskodni a területtel. Az 1 — 90. ábra d részlete olyan vízlevezetőt mutat, amelynél a hossz-szelvény kétféle eséssel készül. A főmeder esése az 1—91. ábrán szaggatott vonallal, a mellékmederé pedig folyamatos vonallal látható.

V V V

V V 1

* V *

*

v y I

* l

M

*\\

r v yl 'V v l v *1

vízbevezetés

V'V /1

V *

V

v

v

*

vv

V

'VV

y

V

y y

*1

VV V

•V*

'V

vy y V

* V

*

*

*

L_

t- ^ VI VV I

főmeder

v

V V * y V V

V v I

mellékmeder

1 — 90. ábra. Vízlevezetők mederszélessége

főmederfenék

1—91. ábra. Egymás mellett haladó fő- és mellékmedres vízlevezető

A vízlevezetők és a tereszok tervezésének kapcsolatát az 1—92. ábra szemlélteti. Az ábra bal oldalán a helytelen, jobb oldalán pedig a helyes megoldást látjuk. Az ábra arra is példa, hogy a vízlevezető tervezése nem elhatározás kérdése, ugyanis ha a terephajlat egy bizonyos mértéket elbír, feltétlen szükség van ott egy vízlevezetőre.

A vízlevezetőket a 10 éves visszatérési idejű csaapadékra méretezzük. A mértékadó vízhozamot a racionális méretezési módszerrel vagy a II—11., illetve a II —12. ábra szerint lehet meghatározni.

A gyepes vízlevezetők szélessége leggyakrabban 6 —18 m között változik. A víz mélységét az 1—36. táblázatban szereplő megengedhető vízsebesség függvényében lehet számolni.

169