Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

A beszivárgás (fc) meghatározása többféle módon történhet (Kazó-féle eljárás, Kér-féle módszer, Müntz—Laine-ié\e készülék stb). Mérések hiányában a k közelítő átlagos értékeit a lejtőhaj- lás függvényében az I—34. táblázat tartalmazza.

1 — 34. táblázat. A kezdeti beszivárgás (víznyelés) átlagértékei

A talaj megnevezése

k a lejtőhajlás függvényében, m/h

0%

12%

17%

25%

40%

Mezóségi talaj

27

23

20

20

18

Barna erdőtalaj

28

22

18

17

16

Lepusztult talaj

24

19

16

15

14

1—85. ábra. Lejtőmegszakító kereszt- csatorna kis esésű, azonos

1—86. ábra. Lejtőmegszakító keresztcsatorna változó esésű területen

Lejtőmegszakító keresztcsatornák. A

lejtőmegszakító keresztcsatornák elrendezési módjait különböző lejtőhajlások és lejtőformák esetén az 1—85,—1—87. ábrák mutatják. A csatornák legáltalánosabban használt, torzított léptékű keresztszelvényeit az 1—88. ábrán láthatjuk.

A lejtőmegszakító keresztcsatornákat, ha szántóterületek víztelenítésére szolgálnak, a 10 éves, egyébként rét, legelő esetén az 5 — 10 éves visszatérési idejű csapadékra méretezzük. A mértékadó vízhozam meghatározásánál indokolt a területen történő csapadéktározással is számolni.

A keresztcsatornák egymástól való távolsága a terep esésétől és a talaj ero- dálhatóságától függ. Általános irányszámok a következők: 0,3%-nál kisebb terepesésnél 400 m, 0,3—0,6%-nál 200 m, 0,7 —1,0%-nál 130 m, 1,1 —1,5%-nál pedig 100 m. Ha a talaj könnyen erodálható, 1%-nál nagyobb eséseknél sáncteraszokat kell a területen kialakítani.

A lejtőmegszakító csatornák esését a terület lejtésének és a csatornára eső vízgyűjtő nagyságának figyelembevételével az 1—35. táblázat alapján lehet felvenni.

166