Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

_ Tjlyterv . TjIIjterv

m 11: + n h ■

Htr = -----——^-------, (m B.f.). (/ - 53)

E

z azt jelenti, hogy leolvassuk a tervezett átlagos keresztszelvény j-edik pontsorához tartozó tervezett magasságot (ez n db pont átlagos magassága) és a tervezett átlagos hossz-szelvény i-edik pontsorához tartozó tervezett magasságot (ez m db pont átlagos magassága), majd kiszámítjuk a két magasság súlyozott átlagát. A tervezett átlagértékeket beírjuk a csomópontokhoz.

Ezek után az egyes hálózati pontok terepmagasságait kivonjuk a H{j tervezett magasságokból. A nyesés (bevágás) esetén h nyesés negatív, a feltöltendő területeken a kapott h töltés pozitív érték lesz. Földmunkaegyenleg esetén fennáll a következő egyenlőség:

hnyesés htöltés 0. (/ 54)

Feltételezzük, hogy az egyes nyesésekhez és feltöltésekhez egyforma elemi (20x20 vagy 25x25 m) terület tartozik, ellenkező esetben súlyozva kell bevenni a szummázásba a törtértékeket.

Ha a vizsgált területről a határoló művekbe bizonyos földmennyiséget kell szállítani, akkor az egyenlőség a következőképpen alakul

(^nyesés h-töltés^t ^ j (tn~ ), (/ 55)

ahol

t — az elemi terület (20x20 vagy 25x25 m), m2,

V — a határolóművek földtömegigénye, m3.

A műterep helyességének megállapítására meg kell szerkeszteni a tervezett kótált projekciós térkép alapján a tervezett szintvonalakat. Ezt követően lehet elkészíteni a földmozgatási tervet.

A tereprendezés a főirányokba eső átlagos keresztszelvények megszerkesztése nélkül is tervezhető. Ilyen célra egyre jobb számítógépes tervező programok állnak rendelkezésre.

2.3.3. Az üzemi földúthálózat kialakítása

2.3.3.I. Az utak típusai, vonalvezetésük

A mezőgazdasági földutakat forgalmuk alapján a következő csoportokba lehet sorolni:

— táblaközi utak,

— gyűjtőutak,

— fő gyűjtőutak.

128