Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

1,6 m széles 258,0,

2,4 m széles 549,0,

3,2 m széles 715,3.

A visszatartott vízmennyiség eredményének tulajdonítható, hogy a szélespadkás és teraszos talaj-előkészítésnél 10—15%-kal jobb volt az erdősítések megmaradása, és mintegy 40—50%-kal volt nagyobb a magassági növekedés.

Fafaj megválasztás. A termőhely típusa (klímaviszonyok, genetikai talajtípus, hidrológiai adottságok) határozza meg a telepítéshez felhasználható fafajokat. Kiválasztásuk erdészeti szakember feladata „Az egyes termőhelytípusokon alkalmazható célállományok és azok várható növekedése" című segédlet felhasználásával az adott terület részletes ismeretében. A következő összeállítás tájékoztató jellegű.

Állományalkotó vagy fő fafajok:

Bükkös klímában (az összes előforduló talajtípuson és vízgazdálkodási fok esetén) bükk (Fagus silvatica), erdeifenyő (Pinus silvestris).

Gyertyános-tölgyes és kocsánytalan tölgyes-cseres klímában:

— sziklás-köves és földes váztalajon (szélsőségesen vagy igen száraz vízgazdálkodási fok) feketefenyő (Pinus nigra), erdeifenyő (Pinus silvestris), cser (Quercus cerris), molyhos tölgy (Quercus pubescens), virágos kőris (Fraxinus ornus);

— lejtőhordalékon (igen száraz, száraz vízgazdálkodási fok) kocsánytalan tölgy (Quercus pet- rea), cser (Quercus cerris), erdeifenyő (Pinus silvestris);

— erdőtalajokon (száraz vízgazdálkodási fok) kocsányos tölgy (Quercus robur), cser (Quercus cerris), erdeifenyő (Pinus silvestris).

Elegyítésre használható (ún. pionír és előfutár) fafajokként alkalmazhatók a termőhelytől függően: rezgőnyár (Populus tremula), nyír (Betula pendula), vadalma (Malus silvestris), juharok (Acer spp.), magaskőris (Fraxinus excelsior), barkócaberkenye (Sorbus torminalis), gyertyán (Carpinus betulus), kislevelű hárs (Tilia condata), mezei szil (Ulmus munor v. campestris).

A cserjeszinthez és az erdőszegélyek kialakításához felhasználható cserjefajokat a 2.2.2.4. pontban részletesen tárgyaltuk.

Erdőápolási-erdőnevelési irányelvek

A dombvidéki talajvédő erdők és fásítások ápolási-nevelési munkáit alapvetően elsődleges rendeltetésüknek megfelelően kell végezni. Mindenekelőtt

— a műszaki létesítményeket kell rendszeresen karbantartani, szükség esetén felújításukról gondoskodni;

— az ápolások során kivágott, nem kívánatos fajok tuskósarjainak irtására, szelektív sarjítás céljára, felhasználhatók a korszerű vegyszerek (Glialca 200, Gar- lon 3 A, Velpár) és mindenképpen kerülni kell az olyan műveleteket, amely a talaj megbontásával, felszaggatásával jár;

— a mielőbbi záródás kialakulása, helyreállítása érdekében csökkenteni kell a belenyúlások esélyét és a nevelővágások számát; ezekben az erdőkben általában egy tisztítást, egy törzskiválasztó és — indokolt esetekben — egy növekedésfokozó gyérítést végzünk; a nevelővágások alkalmával a többszintűség kialakítására kell törekedni; a három nevelővágás között kerülhet sor az egészségügyi termelésre; — a vágáskort a talajvédelmi erdő egészségügyi állapota határozza meg; véghasználatra akkor kerül sor, amikor az erdővédelmi követelmények ezt szükségessé teszik;

119