Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
A tervezett erdőtelepítéseket gyakran mégsem lehet kivitelezni, mert hiányzik a munkák összehangolása, s a földhasznosítási tervben erre a célra kijelölt földrészletek művelésiág-változtatási engedélyét nem vagy csak körülményes eljárásban nyerhetik el a gazdálkodók. A meglevő erdőterületek és fásítások hatásainak helytelen, egyoldalú mérlegelése miatt ezek gyakran áldozatul esnek; az újonnan tervézett erdősítések csak késve készülnek el, ezért ezek a kedvező hatások csak ritkán érvényesülnek. A táblaméretek növelése miatt kiirtották az erdősávokat, fasorokat, eltüntették a mezsgyéken kialakult cserjesávokat, holott azok legnagyobb része korábban éppen a mezőgazdasági területek védelme érdekében települt. A mezőgazdasági meliorált területeken nem vagy csak részben készülnek el az új, korszerű tereptárgyak, a védőcserjesávok, a gyepes surrantók, a fenéklépcsők, a tiltók, rőzsefonatok, vízmosásmegkötések, övárkok stb., ezért a termőréteg erodálásának és a vízrendezett völgyeletek eliszapolódásának veszélye továbbra is fennáll. Egyre nagyobb gond az is, hogy a hazai meliorációs gyakorlat csak a mezőgazdasági területekre terjed ki, az erdőterületek, fásítások meliorációja elmaradt. A melioráció komplexitásának ilyen hiánya sok helyen talajromlást idéz elő, s az erdőn belüli melioráció végrehajtásának elmulasztása egy már meliorált egész mezőgazdasági üzem újrarendezését igénylő károsodását idézheti elő. 2.2.2. A fásítás technológiája A talajvédő erdőtelepítésektől (fásításoktól) azt kívánjuk, hogy a rájuk hulló csapadékot permet alakjában bocsássák az erdőtalajra, a lejtő felettük levő szakaszáról hozzájuk folyó vizet az állomány alatt szétszórják, lehetőség szerint beszivárogtassák. A talajvédő erdősítések alapvető feltétele tehát az, hogy a víz a fák koronája alá bejusson. Ez a követelmény akkor valósul meg, ha az állományt a természetes vízfolyásnak az útjába telepítik, vagy a vizet mesterségesen rávezetik a fásított lejtőszakaszra. A rendezendő természetes vagy mesterséges vízgyűjtőknek nem minden részéről folyik azonban be a fásításokba a víz. A vizet fásításokba leadó vízgyűjtőrészeknek a vízgyűjtő egészéhez viszonyított hányada, illetve a hatékony, zárt vízfelfogó erdőszegéllyel való ellátottság a meghatározó. Csupán a vízgyűjtő erdősültségi százaléka alapján azonban nem állapítható meg az erdők talajvédelmi hatása. Vizsgálati adatok szerint ugyanis a védőerdők helytelen elosztása következtében olyan vízgyűjtőkben is kimutatható a talajpusztulás, amelyek erdősültsége 50 — 60%. Lehetnek olyan vízgyűjtők is, amelyek lefolyó vize nagy hosszúságú erdőszegélybe ütközik, az erdő azonban mégsem tölti be a talajvédő szerepét, 105
