Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

3. A talajcsövezés alapjai

felírt vízháztartási egyenletből indulunk ki, a terület kiterjedése a vizsgált mezőgazdasági tábla (vagy vízháztartási szempontból homogénnek tekinthető táblarész), a vizsgálati időlépcső minimuma 1 nap (ennél részletesebb adatok általában nem állnak rendelkezésre), de alkalmaznak ennél hosszabb időlépcsőket is (pl. a víztelenítés időtartama, a növények víztűrési ideje stb.).

A háromfázisú zóna vízháztartási egyenletét a 3.21. ábra alapján a következőképpen lehet felírni:

B + Et + Mi = E+EiM0+ B^ + AW [mm], (3-54)

ahol: B — a beszivárgás,

Et — a párolgás a talajvízből,

— a talajnedvesség belépése,

E — az evaporáció,

Ei — a transzspiráció,

M0 — a talajnedvesség kilépése vízszintes irányban,

Bt — a talajvizet elérő beszivárgás,

AW - a talaj nedvességkészletének megváltozása.

A (3-54) összefüggést gyakorlati alkalmazás céljára kisebb elhanyagolásokkal át lehet alakítani. A talajnedvesség vízszintes irányú mozgása ugyanis akkor, ha a vízmérleg területegysége a tábla, elhanyagolható. Az evaporáció és a transzspiráció értékét összevonva az evapotranszspirációt lehet figyelembe venni. A talajvízből való vízbelépést el lehet hanyagolni, és kötött talajok esetén ugyancsak elhanyagolható a talajvizet elérő beszivárgás. A beszivárgás csapadékból vagy mesterséges úton a területre juttatott vízből (öntözővízből) származik. Ezt a felszínre jutó vizet kell további részekre bontani a felszíni lefolyás és a beszivárgás arányában. Sík vidéki területeken kísérleti tapasztalatok szerint a felszíni lefolyás talajcsövezett körülmények között elhanyagolható, és nem kell számolni a más területekről a felszínen érkező vízzel sem. Dombvidéki körülmények között a felszíni lefolyást természetesen nem lehet elhanyagolni. Az alagcsövezett területet úgy kell kialakítani, hogy a területre ne legyen felszíni ráfolyás és a csapadékból származó víz felszínen lefolyó része a tábla más részén se jusson be a drénrendszerbe, hanem a felszínen hagyja el a táblát. Az utóbbi időszak vízháztartási vizsgálatai között a korábbiaknál nagyobb szerepet kapott az intercepció vizsgálata. Ez elsősorban azért fontos, mert a felszínt ténylegesen elérő csapadék meny- nyisége az intercepció (a növényzet felületén ideiglenesen visszatartott csapadék) miatt kisebb, mint a szabványos körülmények között mért csapadékmennyiség, másrészt ha az evapotranszspirációt számítással a potenciális evapotranszspirációból határozzuk meg, értékét redukálni kell, mivel ennek egy részét az intercepciós víz elégíti ki.

Külön kell szólni a vízháztartási egyenletekben szereplő nedvességtartalom-értékről, illetve ennek változásáról. Ez a nedvességváltozás egy adott talajrétegre vonatkozik, és két korlátja van: minimális értéke az adott talajszelvényben kialakuló egyensúlyi nedvességállapothoz tartozó össznedyesség(50