Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
10. A talajcsövezés műszaki-gazdasági kérdései
Adottak a 10.1. példában szereplő adatok a következő kiegészítésekkel: a talaj homogén, a fc, = k2 = 1,1 m/nap a képletben szereplő a = 0,01, a b = 0,7. Számítás: alkalmazzuk a (10-25) egyenletet. Az L kezdőértékét válasszuk 27 m-nek. A 7.10. ábra segítségével határozzuk meg he értékét, ez 1,26 m. Helyettesítsünk be a (10-25) egyenletbe: + 4-l,l-0,8,)1’13| wí = 28,8 m. Teliét permanens elnedvesedési helyzet esetén a legnagyobb tiszta jövedelmet 28,8 m-e8 szívótávolság adja. Megjegyzések a műszaki-gazdasági számítási módszerekhez. A műszakigazdasági optimumszámítási eljárások bemutatásával a talaj csőhálózatok tervezésének egy viszonylag új és összetett fejezetét próbáltuk megvilágítani. Megjegyezzük, hogy a bemutatott módszerek alkalmazása ma még a tervezők számára sok nehézséggel jár. A kisebbik problémát, amely viszonylag köny- nyen megoldható, az építési és mezőgazdasági árszínvonal különbözősége, jelenlegi és jövőbeni alakulása okozza, ugyanis ezekre az árarányokra az összefüggések érzékenyen reagálnak. Nagyobb gondot jelent viszont a tervezés jelenlegi gyakorlatának megváltoztatása, amely jelenleg kizárólag a természeti viszonyokból kiindulva határozza meg a szívótávolságot, holott legalább ilyen jelentősége van a közgazdasági adottságoknak is. Ez utóbbi szempont figyelembevétele azt jelentené, hogy a tervezőnek nem számítással, hanem a természeti adottságokból kiindulva, a gazdaságossági kritériumoknak megfelelően kalkulációval kellene bizonyítania az alkalmazott szívótávolság helyességét. Ugyanakkor a tervező részéről is felvetődik a kérdés, hogy a bemutatott műszaki-gazdasági számítási módszerek közül melyiket alkalmazza, hiszen a legnagyobb tiszta jövedelmet jelentő szívótávolság és a legrövidebb megtérülési időhöz tartozó szívótávolság egymástól jelentősen eltér. A választ csak az adott mezőgazdasági üzem és a népgazdaság érdekeinek és lehetőségeinek mérlegelésével kaphatjuk meg. Ez ismét csak a tervezői felelősségre hívja fel a figyelmet. Vitatható, hogy milyen módszert alkalmazzunk. Ahol az intenzitás magas fokon áll, ott a legnagyobb tiszta jövedelemre való törekvésnek kell dominálnia, ahol pedig erre nincs lehetőség, ott a leggyorsabb megtérülést hozó beruházást kell célul kitűzni. A bemutatott módszerek alkalmazását, a nehézségek ellenére is hasznosnak tartjuk, mert támpontokat ad a melioráció hatékonyságára, egy adott beruházási keret leggazdaságosabb befektetésére. Ennek becslése már önmagában is jelentős eredmény, mert a tervező így előre meg tudja mondani, hogy az általa tervezett létesítménytől milyen eredmény várható. Különösen fontos ez, ha a beruházásokhoz korlátozott összeg áll rendelkezésre. 307
