Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

9. A talajcsőhálózatok üzemeltetése és fenntartása

alkalmazott szivattyútípustól lényegesen függ, akkor még igen magas volt. A költségek csökkentésére olyan szivattyút alakítottak ki és kötöttek össze Ottó-féle benzinmotorral, amely magából a befogadóból nyeri a vizet (Eckstein, 1973). E megoldáson alapuló gépek mind tőkés, mind szocialista relációban beszerezhetők. A mosást a gép típusától függően 150 — 500 m hosszú tömlő végén a vizet szétsugárzó fémfej végzi. A tömlő átmérője 20—50 mm között változik, a nyomás a fejnél 5—8 MPa. A fej két változatát a 9.2. ábra mutatja (Eckstein, 1973).

A helyesen megtervezett és megépített talajcsőhálózat esetében (ameny- nyiben a talajszerkezet fenntartásáról is folyamatosan gondoskodnak) általában számottevő iszaplerakódással nem kell számolni, ennek ellenére szükség lehet 10—15 évenkénti rendszeres átöblítésre. Előfordulhat, hogy ez az át- öblítés nem igényel drénmosó gépet, mindössze a talaj csőhálózat vízzel való feltöltését (tiltózással) és gyors levezetését.

A műanyag csövekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy sajnos jobban hajlamosak az okkeresedésre, mint az agyagcsövek. Nagy esés mellett sem számolhatunk számottevő öntisztulással. Tekintettel arra, hogy a gazdaságosság alapvető követelménye a talajcsövezett területek működési időtartamának növelése, a fenntartó tevékenységre az eddigieknél lényegesen nagyobb gondot kell fordítani.