Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
8. A talajcsőhálózatok kivitelezése
8.23. ábra. A burkolóanyag helyszíni rádolgozására alkalmas eszköz elvi vázlata a felső szalag (3) bevezetését pedig a szekrényben levő szalagtartó (4) cséve biztosítja. A szalagot az adagolószekrényben elhelyezett horonnyal ellátott nyomótárcsa (5) simítja a csőre. A burkolóanyag csőre való rádolgozása a leggazdaságosabban a helyszínen oldható meg. Az erre szolgáló célszerszám a 8.23. ábrán látható. A szerkezet működési elve a következő: a fektetőgép előrehaladásával a perselyen átvezetett flexibilis cső meghúzza a szalagot, a szalagot tartó cső ennek hatására elfordul a perselyen, aminek eredményeként a szalag rátekeredik a talajcsőre (Muraskó — Szapozsnyikov, 1978). A burkolóanyagot előre abban az esetben lehet felvinni a csőre, ha az anyag hőre lágyuló. Az erre szolgáló technológiát a TEMAFORG Vállalat dolgozta ki, amelynek lényege, hogy a védőanyagot nem tekercseléssel, hanem a csőre hosszirányban ráfektetett szalag összehegesztésével rögzítik. A fektetés befejező művelete az árok visszatöltése. A visszatöltést a 8 2.2.1. fejezetben ismertetett gépekkel végezhetjük. A kiegészítő eljárások (vakonddrénezés, mélylazítás) kivitelezését a 8.3., a műtárgyak építését a 8.4. fejezetben ismertetjük. Az ároknyitás nélküli technológia az előbbitől abban tér el, hogy a fektetés módjából adódóan elmarad a munkaárok kialakítása, és így az árok visszatöltése, ill. nincs lehetőség a lefektetett hálózat síkrajzi és magassági ellenőrzésére. A fektetés sorrendje, a kitűzés, az előző módszerrel azonos. A zárt gyűjtőhöz való csatlakozás esetén itt is szükséges a munkagödör kialakítása. 286
