Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
szetes (potenciális) termékenység azonban csak előfeltétele a növénytermesztésnek, mert a talaj művelése, a benne levő nedvességnek és tápanyagnak a szabályozása, utánpótlása teremti meg a tényleges termelési feltételeket. A talaj függőleges keresztmetszetét a felszíntől az alapkőzetig talaj- szelvénynek nevezik. A talajszelvény egymás alatti szintekből, talajrétegekből áll: az A szint általában a gyökérzóna szintje, a művelt talajréteg, a B szint átmenet az alapkőzet felé, a C szint pedig az alapkőzet. A talajrétegek színe, fizikai és kémiai tulajdonságai alapján az egyes szinteket még tovább szokták bontani (pl. Ao, Av A2, Bi, B2 stb.). A talaj alkotórészei ásványi anyagok és szerves anyagok. Kémiai módszerekkel vizsgálva meghatározhatjuk a talaj elemi összetételét és vegyületeit. A talaj vázrendszerét a kövek, a durva, illetve a finom homok és az iszap alkotja. A talajban levő agyag és humuszanyag a vázrészektől eltérő tulajdonságú. A vázrészek nagyságrendi eloszlása hatással van a talaj kötöttségére. A talaj kolloidok a 0,002 mm-nél (2 gm) kisebb alkotórészek. Az agyag szervetlen, a humusz szerves kolloidok keveréke. A kolloidok legfontosabb tulajdonságai a nagy vízmegkötő, a vázrészeket összeragasztó, az összetartó és a tápanyagmegkötő képességük. A talaj szervetlen kolloidjainak nagy része agyagásvány. A talaj hézagait víz és levegő tölti ki. A talajban levő víz (nedvesség) talajoldat, amely viszonylag sok oldott szénsavat tartalmaz. A talaj fontos alkotórészei a vízben (talajoldatban) oldott sók (tápláló sók, káros sók). A talajban levő levegőt a talajtanban talajlevegőnek nevezik. A talajlevegő vízgőzzel csaknem teljesen telített, a külső levegőnél kevesebb oxigént és több szén-dioxidot tartalmaz. A talaj fontos alkotórészét képezik a talajélőlények. Ezek többnyire baktériumok, gombák, moszatok, ázalékállatkák és férgek. Döntő szerepük van a talajképződésben és a talaj dinamikai tevékenységében. A talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai a talajfejlődés eredményeként alakultak ki, ezek összessége határozza meg tehát a genetikai talajtípust. A talajképző hatások közül kiemelkedik az éghajlati hatás és a víz hatása. A talaj-rendszertani fő típusok egymással való összefüggését a 3.1. ábra segítségével mutatjuk be (Fekete — Hargitai — Zsoldos, 1967). A talajcsövezés szempontjából vizsgálva a talajtípusokat a talajcsövezés szükségessége, illetve a megoldás lehetősége nagymértékben változó. A váz- talajok közül a homoktalajok talaj csövezése jöhet szóba abban az esetben, ha talajvízszint-szabályozásra van szükség. A kőzet hatású (sötét színű lito- morf) erdőtalajok talaj csövezése általában nem lehetséges. A barna erdőtalajok alkotják Magyarországon azon dombvidéki területek talaját, ahol a talajcsövezés indokolt lehet. Az erdőtalajok talajcsövezésekor a talajnedvesség szabályozására kell törekedni. A csernozjom talajok természetes vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezőek, ezért talajcsövezésre ezeken a talajokon általában nincs szükség. A szikes talajok talaj csövezése talajjavítással együtt lehetséges. A szikes talajokon a talajnedvesség-szabályozás a feladat, de a talajcsövezésnek meg kell oldania a talajvízszint állandósítását is (Fehér —Nyíri, 1981). A réti 26
