Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
7. A talajcsőhálózatok tervezése
A gyűjtők legnagyobb hossza egyenes vonalvezetés esetén 500 m, abban az esetben, ha a gyűjtő hossza ezt az értéket meghaladja, legalább 500-m-en- ként ellenőrző aknát kell létesíteni. A gyűjtők találkozásában vakaknát kell tervezni. Feliszapolódásra hajlamos talajok, elsősorban a szuffóziós talajok esetén a gyűjtőket tisztítóaknákkal kell tervezni, de az aknák egyébként is legalább 0,15 m3-es homok-, vagy iszapfogóval építendők. Vakaknák esetén a legkisebb földtakarást a mélylazítás mélységének figyelembevételével kell megállapítani, de legalább 0,70 m kell legyen. A figyelőaknák fedlapja legalább 0,40 m-rel emelkedjen a terep fölé. A bukóaknában fellépő sebességváltozások miatt a csatlakozó csővezetéket legalább 1,0 m hosszan azbesztcement vagy műanyag csőből kell megépíteni. 7.3.8.3. Az átemelők tervezése A talaj csőrendszer által összegyűjtött víz gravitációsan vagy szivattyúzással vezethető a befogadóba. Az ideiglenes vagy állandó szivattyú- telepet a hálózat létesítése előtt kell megépíteni. Lehetőség szerint gondoskodni kell a szivattyútelep automatikus üzemeléséről. Az átemelők típusait és kialakításuk módját a 6.3.3. fejezet tartalmazza. A szivattyútelep teljesítményével összefüggő vízhozamadatokat a 7.3.6.2. fejezetben találjuk meg. A szivattyútelepnek alkalmasnak kell lennie a főgyűjtőn vagy a talajcsövek befogadóján érkező vízen kívül a nem talajcsövezett területekről érkező vizek továbbítására is. Az átemelőket mindig az üzem fejlesztési célkitűzéseivel összhangban kell megtervezni, ami azt jelenti, hogy gondolni kell a bővíthetőségre is. A tervezéskor alapvető követelmény, hogy egy üzemen belül a vizet csak egyszer emeljük át, ugyancsak fontos gazdaságossági szempont, hogy egy táblán csak egy átemelő legyen. Törekedni kell arra, hogy egy átemelőhöz minél nagyobb vízgyűjtő tartozzék, amelyet a gyűjtők szükségesnél nem nagyobb esésben való vezetésével érhetünk el. Különösen sík vidéki jellegű területeken ez gyakran csak nyílt gyűjtővel érhető el, ilyenkor a gyűjtőcsatorna vizét kell átemelni. Az átemelő olyan műtárgy, amelynek tervezéséhez talajmechanikai feltárásra van szükség. A műtárgy alapozását az áramló talajvíz miatt különösen gondosan kell megtervezni, célszerű a hozzávezető és elvezető csatorna- szakaszokat burkolni a kimosódások megakadályozása végett. A szivattyútelep üzemelésének és kapcsolásának biztonságossá tétele végett, legalább 15 perces üzemeléshez elegendő tározóteret kell létesíteni. A szivattyútelepet felszíni (csatorna) vagy felszín alatti (betongyűrű) tározótérrel kell ellátni, ennek térfogatát úgy határozzuk meg, hogy legalább 15 perc üzemeltetéshez elegendő vizet tudjon tározni. Az átemelő leglényegesebb része maga a szivattyú. A termőföldek víztelenítéséhez külföldön leggyakrabban alkalmazott típus a csigaszivattyú és a búvárszivattyú, amelyeket a továbbiakban ismertetünk. 252
