Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
7. A talajcsőhálózatok tervezése
7.3.7.1. A hidrológiai szűrőzés tervezése A hidrológiai szűrőzés alkalmazására elsősorban akkor kerül sor, ha k < — , (7-39) s ahol: k — a talajcső környezetében levő talaj vízvezető képessége [m/nap], Q — a talajcső egységnyi hosszára jutó drénvjzhozam [m3/nap • m], s — a belépési keresztmetszet kerülete [m]. A Q értékét a (7-33) vagy a (7-38) összefüggéssel lehet meghatározni, az s értéke, ha a drénárok újratömörödésétől nem kell tartani, akkor a drénárok szélességével egyezik meg, minden más esetben a talajcső külső területével egyenlő. 7.23. Példa Vizsgáljuk meg az árokszűrőzés szükségességét a 7.17. példában szereplő esetben k = 1,1 m/nap; NA = 80 mm; qraal = 0,92 1/s-ha; L — 27m. Számítás: Q = = 0,01.0,27-86 400-0,92 = 214 1/s-ha, azaz Q = 0,214 m3/nap-m, S = NAn = 0,08-3,14 = 0,25 m, = | = W = 0,86 m/naP’ kt = 0,86, k = 1,1 m/nap, tehát árokszűrőzésre az adott esetben nincs szükség. Az 5.4.1.2. fejezet szerint, amennyiben a belépés hidraulikus vesztesége, hv meghaladja a 15 cm-t, akkor szükség van ennek csökkentésére. Ez az 5-12. képlettel ellenőrizhető. 7.24. Példa Határozzuk meg a belépési veszteséget a 7.23. példa esetére. NA — 80 mm; a rés szélessége <5 = 1,4 mm; a rések sorainak száma, n = 6. /iv = , ahol az (5-11) összefüggés szerint 1 . 2NA 1 . 160 “= » ln-^- = irln-6rM =0,49’ hy = 0,49 ^-’.^1^ = 0,10 m, azaz hv — 10 cm, A amely a nyomásveszteség szempontjából kedvező érték. 240
