Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

7. A talajcsőhálózatok tervezése

A hatékony kerület (u) lecsapolóárkok esetén a nedvesített kerület, azaz

u = sz+2h,

ahol: sz — a lecsapolóárok fenékszélessége, h — a vízmélység az árokban.

(7-12)

7.5. Példa

NA = 80 mm szívó, a drénárok szélessége, sz = 25 cm.

1. Határozzuk meg a hatékony sugarat, abban az esetben, ha a feltöltött drénárok újratömörödésétől nem kell tartani (7.7. táblázat 1. eset)

d0 — sz = 25 cm, r„ = 0,125 m.

2. Határozzuk meg a hatékony sugarat közepes minőségű talaj esetén, szűrőzés nélküli szívónál (7.7. táblázat 4. eset)

d0 = (1,1 1,5) NA, közepes talaj esetén

d0 = 1,25-80 = 100 mm, -«- r0 = 0,05 m.

4. Határozzuk meg a hatékony sugarat árokszűrő esetén. Az árok szélessége 25 cm, magassága 30 cm. A szfirőzött keresztmetszet, F — 25-30 = 750 cm2, az ekkora területű kör sugara, azaz a hatékony sugár, r0 = 0,1545 m.

4. Határozzuk meg egy lecsapolóárok hatékony kerületét. Fenékszélesség sz = 0,6 m, vízmélység h — 0,2 m, a csatorna rézsűhajlása 1:1.

A (7—12) összefüggés szerint:

u r sz + 2it = 0,6 + 2-0,2 = 1,0 m.

Figyelembe véve a rézsűhajlást is, « még pontosabb értéke u = SZ + 2 (f/)'-' + /(*) =1,17 in.

7.3.3.2.2. Permanens méretezési módok

1. A pennanen.s (időben állandó) méretezési módszerek közül az egyik legismertebb Hooqhoudt módszere.

L = f

8k2-h,.’h | 4-/tiá2

(7-13)

ahol: L — szívótávolság [m],

ki, k2 — a szívó felett, illetve a szívó alatt levő talajréteg vízvezető képessége [m/nap],

h — a tervezett depressziós görbe legmagasabb pontja a talajcsövek fektetési síkja felett [m],

q — elvezetési intenzitás, egyúttal a vízterhelés [m/nap], he — egyenértékű rétegvastagság [m].

Az egyes betűk jelölését a 7.8. ábra mutatja.

205