Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

7. A talajcsőhálózatok tervezése

q, vízterhelés

iiininiüniini]

talajfelszín-T—----------------------------------------------------------I---------------------------------------------------------------L/

2 L/2

7.6. ábra. A talaj csövezés paramétereinek jelölése és azok értelmezése

7.3. Példa

A talajcsövezendő szántóterület talaja nehéz agyag, a mórt vagy a becsült vízvezető képessógi érték, 1c = 0,15 m/nap. A mélylazítás mélysége h = 0,7 m, az ennek hatására jelentkező vízvezetőképességiértók-növekedóst 10-szeresnek feltételezve (2 év utáni helyzet) a tervezés szempontjából adódó ka = 1,5 m/nap. A szűrőzött drénárok visszaduzzasztása II2 = 0,lm. A Hl = 0,4 m, ebben az esetben az átlagos talajvízmélység 0,7—4/5-0,4 = 0,38 m(l. a 7.20. ábrát). Határozzuk meg a szívótávolságot, a (7 — 9) összefüggés szerint q = mm/nap = 0,003 m/nap = 0,35 1/s-ha esetén:

' 4 • 1,5(0,42 — 0,12) l1/2 0,003 J

17,3 m.

2. Abban az esetben, amikor a kombinált talajcsövezési mód több elemét alkalmazzuk (mélylazítást vagy kétirányú vakonddrénezést), a szívótávolságot a 7.7. ábra segítségével lehet meghatározni.

Jelmagyarázat a 7.7. ábrához:

L\ — szívótávolság 1,0 m-es drénmélység esetén;

L<i — szívótávolság vakonddrénezés esetén; a mező felső része kétirányú vakonddrénezés és mélylazítás, alsó része pedig egyirányú vakonddrénezés esetén alkalmazható;

L3 — az L2 távolságban levő talaj csövekhez kapcsolódó kétirányú (egymást keresztező) vakonddrének távolsága;

Li — az egyirányú vakonddrének távolsága.

Megjegyzések a 7.7. ábra használatához.

1. Az L\ típusú szívótávolságot rétegzett talajban rétegenként külön külön kell megállapítani, s a szívótávolságot az egyes szívótávolságok súlyO' zott átlaga adja.

202