Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

1. A talajcsövezés célja, szükségessége, jelentősége

— hosszú az élettartama;

— kicsi a fenntartási költsége;

— a tavaszi munkák korábban elkezdhetők, nő a talaj művelhetőségi ideje, a gépi művelés gyakorlatilag független lesz az időjárástól, a talajmunka kevesebb energiát igényel;

— a talaj korai víztelenítésével összefüggően a talaj korábban felmelegszik, ezzel együtt nő a vegetációs időszak hossza, bővül a termeszthető növények választéka;

— a szerkezet javulás hatására a talaj vízáteresztőbbá válik, nő a talaj vízbefogadó képessége;

— a növények gyökerei mélyebbre tudnak lehatolni, így több tápanyagot és vizet tudnak hasznosítani, és a mélyebb és erősebb gyökérzet a talaj szerkezetét javítja;

— javul a talaj mikroorganizmusainak életfeltétele, kedvező hatásukat intenzívebben fejthetik ki;

— csökken a felszíni lefolyás, a csapadék nagyobb része helyben hasznosul ;

— a kapilláris vízemeléssel sem kerülnek a felszín közelébe a már egyszer alsóbb rétegbe került káros sók, még öntözés esetén sem következhet be másodlagos szikesedés.

Mindezek a felsorolt előnyök természetesen egymással szorosan összefüggnek, ezért közöttük sok az átfedés, illetve az egymásból következés.

A talajcsövezés hátrányai:

— az egyszeri beruházási költség a nyíltárkos víztelenítéshez képest nagyobb;

— a hálózat gravitációs víztelenítése a nyíltcsatornás víztelenítéshez képest nagyobb eséssel oldható meg, ezért gyakran szivattyúteleppel kell kiegészíteni;

— tervezése és építése a nyíltárkos víztelenítéshez képest képzettebb szakembert és pontosabb munkát igényel.

A szakirodalom a tervezési irányelvekben gyakran említi azt a veszélyt, hogy a növények gyökerei belenőnek a talajcsőbe. A hazai és külföldi talaj- csőfeltárások ezt ritkán mutatják ki. A fagyhatár alá fektetett, gondosan illesztett égetett agyagcsöveknél ilyen nem fordulhat elő még gyümölcsös esetében sem. A kis mélységbe (0,5—0,6 m-re) fektetett csöveknél, különösen akkor, ha a talajcső feliszapolódik, a gyökérzettel való benövés előfordulhat.

A talajcsövezés felhasználható a talajban levő káros sók eltávolítására is. Ez azonban hátrányos lehet akkor, ha helytelen tervezés következtében a területről a vízzel együtt hasznos sókat, növényi tápanyagokat és értékes nyomelemeket is elvezetünk. Ez a hátrány elkerülhető, ha a talajcsőhálózatot helyesen tervezzük meg, azaz törekszünk a víz helyben való hasznosítására, az okszerű tápanyag-gazdálkodásra.

19