Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

II. Előmunkálatok és a tervezés - 3. A tározók tervezése

A megkerülőcsatornás földárapasztók üzemi tulajdonságai kedvezők. Megbízhatóan működnek, kezelést nem igényelnek, eltömődésük igen ritka.

Hátrányuk a fenntartásukkal kapcsolatban jelentkezik. A földcsatornában kialakuló sebesség ugyanis gyakran nagyobb a kimosási határsebességnél, ezért nagyobb árvízhozamok levezetése esetén keletkező kimosás olyan mértékű visszarágódást okozhat a völgyfenéken, mely a völgyzárógát pusztulását okozhatja. Ugyanez a jelenség következhet be, ha kisebb vízhozam állandóan túlcsorog az árapasztón.

E jelenség miatt a földárapasztó H = 4 m gátmagasságig, Q = 30 m3/s mértékadó árvízhozamig és V = 1,0 millió m3 tározótérfogatig ajánlható.

Lényegesen előnyösebb lehetőség van a megkerülőcsatornás földárapasztók alkalmazására, ha a fenékürítő vagy vízkivételi műtárgy aknájának megfelelő kialakításával biztosítható, hogy az a 2—5 éves gyakoriságú, mintegy 4—5 m3/s vízmennyiséget automatikusan elvezesse. E célra a meg- kerülőcsatomában is kialakítható külön kisvízi burkolt meder. Ez esetben a földcsatorna csak évente egyszer, esetleg több évenként kap vizet. Így a földcsatornában kifejlődő növényzet a földárapasztó kimosás elleni biztonságát jelentősen növeli. Ez esetben az alkalmazhatóság javasolt felső határa H =5 m, Q — 40 m3/s, V = 1 millió m3.

Az árapasztóban csak olyan növényzet tűrhető meg, amely a víz lefolyását nem gátolja, tehát elsősorban sűrű gyökérzetű, nedvességtűrő fűfélék. Bokrok, cserjék és fák az árapasztóban nem engedhetők meg.

A megkerülőcsatornás árapasztó általában gazdaságos, mert a belőle kikerülő föld legtöbbször beépíthető a völgyzárógátba, s így költségként csak a földcsatorna kimosás elleni biztosítása jelentkezik. A megkerülőcsatornás földárapasztó kialakítására a 14. ábra mutat be példát.

Külföldön több olyan megkerülőcsatornás árapasztó épült, melyet szilárd kőzetben robbantottak ki és a sziklacsatornát betonnal bélelték. Az így kialakított árapasztó ideális tulajdonságokkal rendelkezik, de hazai geológiai adottságaink ilyen megoldásra ritkán adnak lehetőséget.

Homlokbukós árapasztó

A völgyzárógát testébe épül be, a tározó felőli oldalon az árapasztó küszöbszintje egyezik a tó üzemi vízszintjével. Hidraulikai méretezése szélesküszöbű bukóként történik. A kiadódó nagy bukószélességet pillérekkel célszerű megosztani, a pillérekre fektetett vb. pályalemezen a közlekedés is biztosítható. A gátba épített vb. vályú kimosás ellen megvédi a gáttestet. 5—6 m-nél nagyobb gátmagasság esetén célszerű a homlokbukós árapasztó alvíz oldali részét összeszűkítve kimélyíteni és energiatörő medencébe folytatni.

Kisebb vízoszlopot tartó gát esetén (4 m alatt) olyan megoldás is szóba jöhet, hogy nem készül energiatörő és alvízcsatorna, hanem a homlokbukón átfolyó és lesurranó vizet, szétterülve a völgyön tovább engedjük folyni.

62