Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

II. Előmunkálatok és a tervezés - 2. Előmunkálatok

Az árhullámról: — mértékadónak választott valószínűségű nagyvízhozam csúcsértéké­nek nagysága, mérések vagy becslések alapján számítva, — az árhullám levonulási idejének meghatározása mérési sorozat alap­ján, vagy pedig bemondások és számítások felhasználásával. A módszerek általában a telt tározókra való árhullám-ráfutás esetét té­telezik fel. Bár ez a tározók üzemelésénél könnyen kizárható eset, mégis mértékadónak az ilyen körülményt kell tekinteni. A tározóra ráfutó árhullám alakja a műtárgyon való túlfolyás után módosul, levonulási ideje és az árvízi csúcsvízhozama tekintetében. Ez a módosulás a túlfolyó műtárgy méreteinek megválasztásával szabályozható. E módosító hatás ugyanis függ: — a bukó hosszúságától, vagy a túlfolyó mederszélességétől, — a tározó árvízi túlduzzadási mértékétől, vagy a túlfolyó meder víz­állásától. A mértékadó árhullám lebocsátható hosszabb bukóval (szélesebb fe­nekű túlfolyó csatornával) és kisebb árvízi túlduzzadással (kisebb túlfolyó csatorna vízállással); vagy rövidebb bukóval (keskenyebb fenekű túlfolyó csatornával) és nagyobb árvízi túlduzzadással (nagyobb túlfolyó csatorna vízállással). Állandónak vett árhullám adatok esetén az árapasztó bukó hossza és költsége, valamint a túlfolyó vízhozam maximális értéke ellen­kező irányban változik, mint az árvízi túlduzzadás és a gát többlettérfo­gata (7. ábra). A helyes értékpárt, amint a 7. ábra mutatja, az árvízlebocsátási költ­ségek minimum pontja közelében célszerű kijelölni. Természetesen előfor­25 7. ábra. Az árhullám lebocsátás jellemzőinek meghatározása

Next

/
Oldalképek
Tartalom