Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)
IV. Üzemelés - 7. A tározók környezetvédelme
7.43 Külső védőövezet A külső védőövezet (II.) közvetlenül csatlakozik a belső védőövezet' hez. Ennél lényegében az a követelmény, hogy a mikroorganizmusok és a baktériumok, illetve a könnyen lebomló szennyeződések a belső védősáv előtt a vizekben ártalmatlanokká váljanak. Biztosítani kell továbbá azt, hogy a hidrogeológiai védőövezet hasznosítása során előforduló, ott bekövetkező szennyeződések még a belső védőövezet elérése előtt a vizekben 1 ebomoljanak. Természetesen ebben a védőövezetben is biztosítani kell azt, hogy azok a szennyezési lehetőségek, amelyek a hidrogeológiai védőövezetben elkerülendők, itt is ki legyenek zárva. A külső védőövezet feladata tehát az, hogy mentesítse a belső védősá- vot mindazoktól a szennyeződésektől, amelyek a terület helyi hasznosításából erednek, vagy pedig a távolabbi védőövezetből ide bejuthatnak. A külső védőövezet kiterjedését a legkülönbözőbb tényezők figyelembevételével, a helyi adottságoknak megfelelően kell megállapítani. A külső védőövezet a tározók mentén, általában a belső védősáv külső szélétől mért 100—300 m széles sáv (OÉSZ: 50 m). Ide tartozik még a tározót tápláló vízfolyás I. övezet határától mért további 4—5 km hosszú szakasza és a kétoldali parti sáv. Utóbbi tekintettel a helyi adottságokra, a lejtő- hajlásra és a környező területek hasznosítására, általában 30 m-re terjeszthető ki, de legalább 10 m széles legyen. A külső védősáv határát az egyenesebb szakaszon 200—300 méterenként, továbbá a töréspontokon figyelmeztető táblákkal célszerű megjelölni. A külső védőövezet olyan területekre is kiterjeszthető, amelyekről a lecsapolt vizek közvetlenül a védősávba, vagy azon keresztül nyernek levezetést, továbbá azokra a területrészekre is, amelyek helyi adottságuk folytán közvetlen szennyeződést okozhatnak. A külső védőövezet területére eső meglevő épületek, lakóházak és az azokhoz tartozó melléklétesítmények (ólak, trágyagyűjtők, árnyékszékek stb.) állapotát, kialakításukat, alaposan felül kell vizsgálni. Az átalakítást azokon kell végrehajtani, amelyek eredeti állapotukban nem felelnek meg a megkívánt víz- és környezetvédelmi előírásoknak. Gazdasági mérlegelés alapján kell eldönteni azt, hogy az átalakításuk, vagy pedig a lebontásuk és az övezeten kívüli újra felépítésük az előnyösebb. A meglevő épületek szennyvizeinek elvezetését, elhelyezését (ha központilag a csatornázás és szennyvízkezelés nem valósítható meg), lehetőleg az övezeten kívül létesített szikkasztókkal, vagy az övezeten belüli kis- műtárgyakkal és az öszegyűlt szennyvíz időszakos, szippantókocsival történő elszállításával célszerű megoldani. Olyan építményt, amelynél a keletkező szennyvizeket a vízfolyástól, illetve a tározótér felé áramló talajvizektől megnyugtató módon nem lehet távol tartani, le kell bontani. A külső övezetben a terület vízrendezését akkor kell végrehajtani, ha ott elfajult vízfolyások, vízállásos, pangóvizes területek, továbbá barázdás, árkos vagy vízmosásos berágódások találhatók. A rendezést és védelmet legcélszerűbb biotechnikai módszerekkel végrehajtani, mert az ilyen művekkel közelíthető meg legjobban a természetes környezet. Célszerű a külső védőövezet vegyes halfajták telepítésével való ligetes kialakítása, köztes 242
