Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
4. Árvízmentesítés és árvízvédekezés
4.21. A gátak vonalvezetése és magassága Az árvédelmi gátak helyszínrajzilag kedvező elrendezését mutatja be a 4-3. ábra. A gátak enyhe ívben kövessék a folyó kanyarulatait természetesen kihasználva a magaslatokat és a talajmechanikai adottságokat. Mindenképpen kerülni kell a hullámtér hirtelen szűkítését, vagy átmenet nélküli kiszélesítését, mivel ezek erősen rontják az árvízi meder hidraulikai viszonyait. A hullámtér alakja akkor kedvező, ha szélessége nem változik lényegesen és a folyó medre nem közelíti meg nagyon a gátakat. A hullámtérre telepített magas növésű szál- faerdő, a hullámtéri véderdő lefékezi a szelet, és így védi a töltéseket a hullámzás ellen, de a sűrű, bozótos növényzet viszont akadályozza az árhullámot levonulásában (4-4. ábra). A folyó mindkét partján egy erdő- és bozótmentes szabad sávot kell hagyni, különösen ha a folyón jégjárással kell számolni. Gondolni kell az árvízvédekezési hajózás biztosítására is a védekezés idején, tehát lehessen kishajókkal a hullámtéren át eljutni és védekezési anyagot szállítani a veszélyeztetett gátszakaszra. Ezért az árvédelmi töltések előtt kb. 10 m széles, hajózási sávot is szabadon kell hagyni (4-5. ábra). A töltések magasságának meghatározására megbízható elmélet nincs, az eddig előfordult legmagasabb vízszinteket az ún. "mértékadó árvízszintet" szokták figyelembe venni. A mértékadó árvízszint és a magassági^biztonság értéke adja a gát koronaszintjét (töltés kiépítési szintje). A mértékadó árvízszint, ill. a mértékadó vízhozam egy feltételezett valószínűséghez, illetve gyakorisághoz rendelt fogalom (pl. az 1%-os valószínűségi árvízhozam 100 éves előfordulási gyakoriságnak felel meg). A védvonal koronaszintjét egy névleges magassági biztonsággal kell a mértékadó árvízszint fölé tervezni, érté- ke kb. 1,5 méter. Értékesebb területek, létesítmények naFolyó meder Ved erdő 4-3. ábra Árvédelmi gátak vonalvezetése 86
