Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)

1. Vízgazdálkodás

reken 1 milliárd m^ vizet fogyasztott, ma kereken 6 miíliár- dot, amely a századfordulóra a jelenlegi elképzelések szerint mintegy 13-lft milliárd m3-ré növekszik. Ugyanakkor a 'hasznosítható vízkészlet csökkenő tendenciát mutat és minőségileg is egyre kevésbé alkalmas az igények kielégítésére.

Az utóbbi évek vízgazdálkodási tevékenységének egyik súlypontja ezért a vízgazdálkodás, a szükségletek és a természeti feltételek közötti egyensúly vizsgálata, nagytérségek vízviszonyainak átfogó szabályozása a regionális vízgazdálkodási rendszerek megalapozásával. (A vízkészlet-gazdál- kodásről a 2. fejezetben szólunk részletesebben.)

A vízgazdálkodási rendszerek lényeges alapelemei a vizek lefolyási viszonyait módosító, a vizet tartalékoló tározók, a folyók vízjárását egyenletesebbé tevő vízlépcsők, a folyókat összekötő csatornák, a több települést és ipartelepet ellátó vízszolgáltató rendszerek.

Ennek a szemléletnek a jegyében folyik a Tisza csatornázása. Megépültek a Tiszalöki és Kiskörei vízlépcsők, a Keleti és Nyugati Főcsatorna, elkészültek a Körösök duzzasztóművel és csaknem 300 völgyzárógátas és síkvidéki tározónk. A Tisza magyarországi szakaszának csatornázása a Csongrádi (Tisza III.) vízlépcső elkészülte után lesz teljes, de ez várhatóan áthúzódik a következő évezredre. A Duna magyar- országi szakaszának vízlépcsőkkel történő szabályozása most kezdődött a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével. Nagyobb távlatban Adonynál és Faj sznál terveznek vízlépcsőt, s tervezik a Duna-Tisza hajózható csatorna építését is.

Tározóink a kiskörei tározó teljes kiépítésekor a Balaton felényi térfogatának megfelelő, kb. 1 milliárd m3 víztömeget tartalékolnak,, értékes alapként a települések és az ipar vízellátása és az öntözés számára. A tározók haszna megmutatkozik az árvízveszély csökkentésében és a villa- mosenergia-termelésben is.

Az utóbbi 10-15 évben megváltoztak a vízgazdálkodási ágazatok közötti arányok is, megnőtt a lakosság és az ipar vízellátásának jelentősége. Ma valamennyi városunkban van vízmű, az összlakosság 85/J-a részesül közműves vízellátásban, a csatornázás pedig 43$-os. Sajnálatos az úgynevezett "közműolló" nyílásának nagysága, amely komoly környezeti szennyezésekkel jár.

Az ezredfordulóra az ország egész népességét el kell látni vízzel és a csatornázott terület arányát is jelentősen növelni kell. Az ipar vízfelhasználása hasonló ütemben nőtt, ma már napi 20 millió m3 mennyiségű, ezért víztakarékos ipari technológiák bevezetésére, a használt vizek ismételt felhasználására van szükség.

Az iparosodás, a városiasodás és a mezőgazdaság kemi- zálásának káros velejárójaként növekvő szennyeződés éri vizeinket. A vizek minőségének védelme, a korszerű vízminőségszabályozás korunk vízgazdálkodásának egyik központi kérdése. Kapcsolódik ez a kérdés az általános környezetvédelmi szempontokhoz is.

11