Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Térképek - Budapest Margit-sziget kiemelt védekezési helyszínek
Tömlős gátszerkezettel védett terület Budapest, Margit-sziget kiemelt védekezési helyszínek Atszivárgással különösen veszélyeztetett védvonal szakasz Védekezés a Margit-szigeten A Margit-sziget védelmének biztosítására a felkészülés június 4-én kezdődött meg külső vállalkozók, a honvédség, a katasztrófavédelem és a rendőri erők bevonásával. A sziget partján kiépített védmű nincs, a part jelentős része 810-840 cm-es Vigadó téri vízállás esetén már víz alá kerülne. A sziget védelmében a 870 cm-es vízállás jelent újabb lényeges mennyiségi ugrást, mivel a part legnagyobb része az e vízállás mellett kialakuló vízfelszínnel színei, így a sziget védvonala e vízállás felett jó öt kilométeren ténylegesen is vizet tart. A védekezésben újdonság volt a mobil árvízvédelmi tömlős gát alkalmazása, amely 1400 m hosszon biztosította a védvonal megfelelő magasságát. A szerkezet 20-40 cm vizet tartott. Összeállítása, vízzel való feltöltése 18 munkaórát vett igénybe. A parton homokzsákokból kialakított védmű alatt a szivárgás kialakulása miatt ellennyomó medencék sorát kellett kialakítani, elsősorban a sziget déli végén. A part magasításához és az árvízi jelenségek elleni védekezéshez 750000 db homokzsákot 7500 m3 homokot használtak fel. A védekezés során a sportuszoda átemelőjének meghibásodása jelentett problémát, de ez a helyzet sem fenyegette a védelem sikerességét. A homokzsák művek alkalmazási határa ugyanakkor érezhető közelségbe került a sziget déli részén, mivel egy 900 cm-t meghaladó Vigadó téri vízállás mellett a magasítás állékonyságát az átázott talajon nehezen lehetett volna biztosítani. A Margit-sziget az áradó Duna ölelésében... 750000 homokzsákkal védték a Margitszigetet NEVEZETES ÁRVIZEINK Egy régesrégi árvíz a Margit-szigeten A fővárost fenyegető árvizek közül az 1267. évi a legrégibb, amelyről biztos tudomásunk van. A Pray-féle Szent Margit-legenda említi, hogy három évvel Szent Margit halála előtt (amely a legenda szerint 1271. február 15-én következett be): „Karácson után lön nagy árvíij úgy, hogy bejüve a klastromba [...] a^ nagy udvarrd’. A víz leapadása után Sgt. Margit megjósolta az áradás megismétlődését, ami 1268 januárjában, vízkereszt után valóban be is következett: „ a Duna nagy hirtelenséggel megárada és he%de nagy zúgással a víz bejönni az udvarra.” Mint annyi nagy árvíz ezen a vidéken, minden jel szerint ez is egy — a Csepel-sziget északi csücskénél kialakult — jégtorlasz visszaduzzasztásának következménye lehetett.
