Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Bár
77 és 84. Baja - önkormányzati védekezés Nagy-Pandúr-sziget Az előrejelzések alapján tudható volt, hogy a Nagy- Pandúr-szigetet nem lehet megvédeni. Tekintettel arra, hogy a vízjogi üzemelési engedélyben a kiépítési szint 850 cm (a bajai vízmércére vonatkozóan), az előrejelzés szerint ennél mintegy 140 cm-rel magasabb tetőzést lehetet várni. Emiatt védekezésre nem került sor. A bajai önkormányzat megkérte ADUVIZIG-től, mint a vízkárelhárításért felelős szervezettől, az irányított vízbevezetésre az engedélyt. Az engedély birtokában megtörtént a töltés átvágása, ezzel sikerült megelőzni az esetleges töltésszakadásokat. Az elöntés miatt 40 embert kellett kitelepíteni. Petőfi-sziget A szigetet teljesen körbe vették egy' ideiglenes védművel. A Petőfi-szigetet körbevevő védmű-rendszer hossza kb. 3,0 km volt. Az ideiglenes védmű any'aga homok, ill. pp. zsák, hullámtéri fóliaterítéssel. A kiépítési szintet a bajai vízmércére vonatkozóan min. 1020 cm-ben határozták meg. Az átlagosnál jóval magasabb nyúlgátat az állékonyság biztosítása érdekében bordákkal sűrűn meg kellett támasztani. Hullámverés ellen fóliaterítéssel védekeztek kb. 2 km hosszban. A későbbiekben a homokból épült teljes védmű mentett oldali rézsűje homokzsákfedést kapott. A vízállás növekedésével megjelent a töltéstesten átszivárgó víz, ezért ellennyomó medencéket építettek; a szivárgó-, fakadóvizek elvezetésére szivattyúkat helyeztek üzembe. A kiépített ideiglenes védművek állapotának ellenőrzésére folyamatos figyelőszolgálatot szerveztek. Veszély- helyzet elrendelését követően és a kritikus beavatkozási szakaszokhoz és pontokhoz további vészőröket állítottak be annak érdekében, hogy a védvonal meggyengülése esetén haladéktalanul be lehessen avatkozni. Tartalék homokdepóniákat és megtöltött homokzsákokat helyeztek el a kiépített védmű mellett az esedeges további magasítások és megtámasztások elkészítésére. A védekezés megszervezése és végrehajtása önkormányzati feladat volt, amihez a vízügyi szolgálat június 7-19. között műszaki irányítókat biztosított (az ADUVIZIG-től, más vízügyi igazgatóságoktól és közvedenül az OMIT által kirendelt műszaki szakértőkkel). J únius 7-10. között naponta 8, június 11-én 12, majd június 12-14-én naponta 20-23 vízügyi műszaki irányító dolgozott a védekezés helyszínein. Az OMIT június 11-én a Petőfi-sziget ideiglenes védműve- inél a védekezés irányítását saját hatáskörbe vonta. A Bajavíz Kft. dolgozói a csapadékcsatorna és a szennyvízcsatorna hálózatot szakaszolták, zárták. A rendkívül magas árvízszint miatt kialakuló nagy víznyomás következtében ezek az elzárások megsérültek és június 13-án a Kamarás-Duna vize betört az áradás elől lezárt szennyvízhálózatba. A sziget védelmére vezényelt erők, a kirendelt vízügyi műszaki szakértők irányításával lokalizálták a szennyvízhálózat elemein keresztül a Petőfi-szigetre betörő és a csőhálózatban maradt, szennyvízzel keveredett folyóvizet. Búvárok segítségével sikerült helyreállítani a vízoldali csővégek elzárását. A vízügyi irányítók a szükséges egészségügyi megelőző intézkedéseket (fertődenítés, oltás) megtették. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 884000 db, homok: 17000 m3 , fáklya 10000 db, geotextília 1000 m2. Baja, Petőfi-sziget, a Vén Dió étterem Bár A Dunaszekcsőtől délre, Mohácstól északra fekvő Duna parti települést érintette a római kori „limes út”. Első okleveles említése 1296-ból származik, s az oklevelek általában Boor, Bor néven említik. A terület legnagyobb értéke egy halastó és a Duna folyó volt, ahol Szekcsőtől a Csele-patak torkolatáig halászhattak a báriak. A török uralmat követően Bár elvadult, erdős terület volt. A környező falvak és mezővárosok lakosai fát vágtak és makkoltattak a területén. Mivel földje elsőrangú volt, birtokosai igyekeztek mielőbb betelepíteni. A sokszor eredménytelen telepítés több hullámban zajlott, így a — zömmel német - lakosság csak a 18. sz. utolsó harmadában állapodott meg ezen a helyen. A bári uradalom gazdálkodásában a napóleoni háborúk jelentettek nagy fordulatot, mivel a háború elhúzódása miatt a gabonakonjunktúrát a közeli Duna szállítási lehetőségei révén sikerült kihasználni. A német telepesek már az 1700-as évek közepén jelentős területeket telepítettek be szőlővel. A termelt vörösbor rendszerint jó áron kelt el, azonban az erre alapított gazdálkodást csaknem teljesen tönkretette az 1880-as évek filoxéra fertőzése. A tetszetős faluképpé sűrűsödő belterületi lakóházak mellett jelentékeny üdülőkörzetet is magáénak tudhat a falu a Mohács irányában található ún. „Bárszőlőhegyi” vidéken. A napóleoni háborúk idején épült Sauska-, majd később Mattyasovszky-Zsolnay'- család „fehér” és „sátga” kúriái műemléki védettséget élveznek. A kastélyparkot testületi határozat nyilvánította helyileg védett természeti területté. Az alig 700 lelkes község a DDV1ZIG működési területén található, a Duna-Dráva Nemzeti Park pedig áthúzódik a község közigazgatási területén. 87. Bár — önkormányzati védekezés A községben június 6-8. között ny'úlgátakat építettek homokzsákból, 250 m hosszon. A kiépített gátak jól állták a víznyomást, jelentősebb rongálódás, meghibásodás nem volt. Helyenként a nagy mennyiségű átszivárgó víz okozott gondott, de a vizet visszaszivattyúzták a mederbe. A védekezési munkát az önkormányzat szervezte, vízügyi műszaki irányítással. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 8000 db, homok: 250 m3.
