Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Nekrológok - Keller Péter: Négy évtized a Tisza szolgálatában
Hortobágy-Berettyó torkolati zsilip, árvízkapu A Hortobágy-Berettyó-főcsatorna új medrének 69 km hosszú szakasza 1879-1890 között épült. Torkolatában két műtárgy létesült. Az ún. Hármaszsilipnek kell a megépült Hortobágy-Berettyó-főcsatorna vizeit a Hármas-Körösbe vezetni, egyúttal kizárni a Hármas-Körös árhullámait. Ez a Körösvölgy egyik legrégebbi műtárgya. Eredetileg 10 méter széles, 4 nyflásos, faszerkezetű zsilipet terveztek, melyet később 3 nyílásúra módosítottak. 1899-ben készült el az első, ideiglenes, fából készült zsilip. 1907-ben betonszerkezetű műtárggyá építették át. Tervezője és kivitelezője a Hortobágy Berettyóvidéki Belvízsza-bályozó Társulat volt. 1927-ben vasbeton-ráépítéssel növelték a magasságát. A szabad nyílás szélessége 3x3,3 méter. Elektromos motorokkal hajtott fogaslécekkel mozgatják a táblákat; a hozzájuk kapcsolt ellensúlyok könnyítik a műveletet. A zsilip eredeti fatáblás zárószerkezetét később szegecselt acéltáblákra cserélték. Tekintettel arra, hogy a Hortobágy-Berettyó- főcsatornát az 1930-as években hajózható méretűre alakították — gondoskodni kellett arról, hogy a Hármas-Körösben közlekedő hajók magas vízállás esetén is bejussanak a Hortobágy-Berettyóba. Ezért 1940 júniusa és 1941 augusztusa között — Mosonyi Emil tervei alapján — árvízkapuval ellátott, hajózható oldalcsatornát létesítettek, így zárva ki a Körösök árhullámát. Az árvízkapu nyitott állapotban szabad áthajózást tesz lehetővé a Körösök és a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna között, 1200 tonnás uszályoknak is megfelel. Az első hajó 1942. október 14-én érkezett a főcsatornán keresztül Mezőtúrra. Ha a Körösök vízállása a főcsatorna megengedett vízszintje fölé emelkedik, a kapu lezárásával kirekeszthető az árvíz a csatornából. Az árvízkapu 12 méter hasznos szélességű, töltő- és energiatörőrendszer nélkül megépített, támkapus rendszerű hajózsilipfő, mely a Hármas-Körös irányából érkező vizet képes elzárni. A támkapukat kézi erővel hajtott vonórudas szegmenskerékkel mozgatják. MOSONYI EMIL (1910. november 10. - 2009. április 24.) Mérnöki oklevelét a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1934-ben. 1936-tól az Országos Ontözésügyi Hivatal mérnöke lett, e minőségében részt vett a békésszentandrási vízlépcső, valamint a tisza- löki duzzasztó előzetes tervezési munkáiban, a Hortobágy-Berettyó torkolati árvízkapu tervezésében. 1953-57 között egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetem (ÉKME) vízépítési tanszékén. Tudományos tevékenységének elismerésképpen 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1954-ben pedig a MTA levelező tagjává választották. 1964-től a Karlsruhei Műszaki Egyetem tanára, a vízépítési és kultúrmérnöki tanszék vezetője. 1984-től az egyetem professzor emeritusa volt. 2002-ben életművéért a franciaországi Cannes- ban a vízmérnöki szakma „Oscar-díját”, a Nemzetközi Vízügyi Nagydíjat vehette át. Magyarországon az utóbbi évtizedekben kifejtett tudományos munkásságát 2006-ban Széchenyi-díjjal ismerték el. Hortobágy-Berettyó árvízkapu A Hortobágy-Berettyó torkolati hármas zsilip Árvízi emlékhely — Tiszaroff Az 1888. évi árvíz után miniszteri rendelet született a Közép-Tisza-vidék töltéseinek teljes kiépítéséről, ezen belül a szikes-homokos töltések téglaburkolattal való ellátásáról. A Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat ezt az előírást Tiszaroff belterületén csak 1934-ben teljesítette, 2477 m hosszon készült téglaburkolat. 2004-ben a töltés- szakaszt átépítették, a téglaburkolatot lebontották, de a gátőrház mellett egy egyméteres szakaszt kiemeltek és emlékfelirattal látták el.
