Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Szakkifejezések - Rézsűvédelem
Március 31-április 1. Március 31., vasárnap 17:00 Az Észak-Bakony kisvízfolyásainak vízgyűjtő területére lehullott csapadék következtében a kisvízfolyások megáradtak. Az EDUVIZIG a vízszintekre tekintettel II. fokú (éjjel-nappali) helyi vízkárelhárítási készültséget rendelt el. A nap folyamán a KÖVIZIGI. fokú árvízvédelmi készültséget rendelt el a Kettős-Körös, a Sebes- Körös, a Berettyó és a Hármas Körös hét árvízvédelmi szakaszán, a Fekete-Körös két védelmi szakaszán pedig II. fokúra emelte a készültséget. A NYUDUVIZIG-nél, a Kis-Balaton Belvízvédelmi Rendszer 9 belvízöblözetében III. fokú belvízvédelmi készültséget rendeltek el. Április 1., hétfő 08:00-10:00 A Tárná 351 cm-es vízállással tetőzött Tarnaméránál (III. fok: 350 cm, LNV: 500 cm). A Tárná árhullámképe Tarnaméránál 09:00 A KÖTTVIZIG területén érvényben lévő III. fokú árvízvédelmi készültségre tekintettel készenlétbe helyezte Védelmi Osztagát. A készenlétet április 30-án 18 óráig tartották fenn. A mai nap folyamán a KÖVIZIG I. fokú árvízvédelmi készültséget rendelt el a Fehér-Körös két árvízvédelmi szakaszán, majd azt II. fokúra emelte és ugyancsak II. fokú készültségbe léptette a Kettős- Körös két védelmi szakaszát. Kis-Balaton Védelmi Rendszer (KBVR) A 18. század végéig nem tettek különbséget a Balaton és a Kis-Balaton között; a Fenékpuszta- Balatonhídvég közötti térséget — a mai, tágabb értelemben vett Kis-Balatont — a tóhoz tartozó területként tartották számon. A Fenékpuszta-Balatonhíd- vég közötti vízfelületet először a Balaton 1833-ban készült térképe nevezi „Kis-Balaton”-nak. A tó vízutánpótlódásáról gondoskodó Zala folyó Balatonhídvég alatt beleveszett a nádasokkal és szabad vízfelületekkel tarkított mocsárba, vize pedig e természetes szűrön keresztül jutott a Balatonba. 1863-ban megépítették a Sió-zsilipet. A szabályozási munkák következtében a Kis-Balaton magasabban fekvő részei szárazra kerültek. Vízborítást csak a Zala árvizeikor kapott a terület, egészen az 1920-as évekig — ekkor azonban a megépült árvédelmi töltések gyakorlatilag kizárták a folyó árvizeit a Kis-Balatonból, s azok — minden hordalékukkal, majd később szennyeződéseikkel együtt — közvetienül jutottak a Balaton medrébe. Ennek következtében az 1960-70-es években a tó nyugati vízmedencéje fokozatosan eliszaposodott, a növényi tápanyagok feldúsulásával párhuzamosan pedig a Balaton egész környéke elszennyeződött. Az 1980-as években fontos intézkedéseket hoztak a tó megmentése érdekében. A legfontosabb a Kis- Balaton egykori szűrő-szerepét és természetvédelmi rezervátum jellegét visszaállító „ Kis-Balaton Védelmi Rendszer1’ (KBVR) program, mely eddigi beruházásai mellett (I. ütem — Hídvégi-tó, II. ütem - Ingói berek) a jövőre vonatkozó terveket is tartalmaz. A Kis-Balaton madártávlatból Az 1899-ben épített, 2003-ban korszerűsített nagyecsedi zsilip Nagyecsedi szivattyútelep és zsilip A Kraszna jobb parti töltésében az Ecsedi- láp Társulat 1898-99-ben építette a 2x2,5 m nyílású zsilipet. A 7 m3/s-os gőzüzemű szivattyútelep építését a társulat közgyűlése 1914-ben határozta el, azért, hogy a zsilip zárva tartása mellett a felgyülemlett belvizeket a lápról a Krasznába emelhessék. A szivattyútelep 1926-27-től több éven át villanytelepként is működött. 1943-tól 5,4 m3/s- os kapacitású elektromos szivattyúteleppel bővítették. A gőzüzemű telep 1987-től műemlék, ma is működőképes. A Nagyecsedi szivattyútelep gépterme
