Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Vízfolyások - Zala
Belvízátemelő szivattyútelepek rekonstrukciója az ADUVIZIG-nél Az ADUVÍZIG 2,991 milliárd Ft támogatást nyert ,rA vizek mennyiségi és minőségi védelmének fejlesztése a Duna-völgyben” tárgyú, DAOP 5.2.1 /D-2010-0001 jelű projekt megvalósítására, melynek keretében többek között három belvízátemelő szivattyútelep rekonstrukciója történt meg, illetve egy új völgyzárógátas tározó létesült Bácsalmás térségében. A Duna-völgyi-főcsatorna (DVCS) torkolati szivattyútelep az ország legnagyobb belvízrendszerének kulcsfontosságú létesítménye, amely magas vízállás esetén biztosítja a 3 209 km2 nagyságú Dél- Duna-völgyi terület belvízmentesítését. A DVCS az 1480 fkm-nél torkollik a Dunába, mértékadó torkolati gravitációs vízszállítása 16,0 m-Vs, magas dunai vízállás esetén szivattyúsán (összesen 6 db szivattyúval) 11,0 m-'/s (2x3,5 m’/s + 4x1,0 m-Vs) vízmeny- nyiség juttatható a Dunába. A DVCS torkolati szivattyútelepe Baján A korszerűsítés célja a negyven éves szivattyú- telep technikai berendezéseinek modrnizálása, ezzel az üzemeltetési feltételek javítása, összességében az üzembiztonság növelése volt. A szivattyútelep üzemeltetését ellátó személyzet részére a szivattyúháztól különálló üzemviteli épület létesült. Az 1969-70-ben épített Kunszentmiklósi szivattyútelep a Kígyós-ér mellékág csatornán található, feladata a Dél-Duna-völgyi belvízrendszer felső 593 km2 nagyságú vízgyűjtőterületének belvízmentesítése abban az esetben, ha a Duna-völgyi-főcsa- torna (DVCS) alsó szakasza tovább nem terhelhető. A szivattyútelep belvízvédelmi célja a Duna-völ- gyi-főcsatorna 4,0 m-Vs-mal történő árapasztása, illetve vízszolgáltatás időszakában a műtárgy alkalmas a Kiskunsági főcsatornából kb. 2,0 m-Vs öntözővíz átvezetésére a DVCS irányába. A Kunszentmiklósi szivattyútelep A rekonstrukció szükségességét az indokolta, hogy megépítése óta a szivattyútelepen jelentősebb felújítás nem történt, csak az üzembiztonságot szolgáló fenntartási munkák kerültek elvégzésre. A szivattyútelep Kunszentmiklós és környéke belvízmentesítésének egyik kulcsfontosságú létesítménye. A felújított gépészeti berendezések, a korszerű monitoring és vezérlő berendezések együttesen nagyobb üzembiztonságot, rugalmasabb vízkormányzást, ezáltal költségtakarékos belvízelvezetést tesznek lehetővé. A rekonstrukcióval a térség belvízi biztonsága jelentősen növekedett. A Hercegszántói szivattyútelep a 21 km2 nagyságú, Hercegszántó és Dávod települések között elterülő Igali öblözet belvízmentesítésére szolgál. A szivattyútelep és a kezelőépület 1925-26-ban épült, fa- gázhajtású szivattyúval, 0,6 m-Vs teljesítménnyel. Jelentős felújítás csak 1964-ben volt, amikor az eredeti fagázhajtású szivattyút átalakították villanymotorosra. Az akkor kiépített elektromos rendszer ma már nem üzembiztos, továbbá a szivattyútelep kapacitása több esetben nem volt elegendő az érkező belvizek átemelésére, ezért a rekonstrukciója elengedheteden volt. Szemelvények a Corpus Iuris Hungarici* szabályozásának árvízvédelmi rendelkezéseiből (1) Az árvízveszély elleni védekezések és az azokra vonatkozó jogi szabályozás — a vizek hasznosítására irányuló rendelkezések mellett — akkor jelent meg a Corpus Iuris szabályozásában, amikor a IV. Béla alatt letelepedett, főként mezőgazdaságból élő községeknek védekezniük kellett az árvizek ellen. Az igen jelentős rendelkezésnek minősíthető 1569. évi XXI. törvénycikk elrendelte, hogy a Csallóközben emeljék meg a gátakat, „mivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai köztudomásúak., amelyek ebben és a múlt évben is az egész Csallóköz égetnek kárt okoztak. Jövőre az, ilyen károknak az elhárítása szükséges, bogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a vízkiöntést feltartóztatták, de elromlottak; ismét kijavítsák és némely helyen megújítsák”. Nem műszaki, hanem más jellegű szabályozást tartalmazott Miksa decretuma, amelyben „a közerők, igénybevételéről' rendelkezett; Pozsony és Komárom vármegyék jobbágyai tizenkét napi munkának a felét a töltések kiigazítására voltak kötelesek fordítani. Mátyás 1613-ban elrendelte a Tisza és más folyók kiöntése elleni védekezést, töltések építését írva elő. A decretum így szól: ,y\ Tisza kiöntözéseivel szemben a töltések, emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javak. megmaradása érdekében egymás között határozzanak” (A decretumból egyértelmű, hogy’ az árvizek elleni védelem nem az állam, hanem az abban közvetlenül érdekeltek feladata volt ezekben az évszázadokban.) Mária Terézia volt az, aki 1751-ben - vízhasznosítási célokból — elrendelte a káros malmok megszüntetését, árvízvédelmi okokra hivatkozva; „mivel a vízgyorsabb lefolyása akadályoz; tatva van általuk.', emellett a malmok a mellettük lévő területeket is elposványosítják, mo- csarasítják. * A Corpus Iuris Hungarici magyar törvénytár, a magyar országos törvényeknek (dectera) a gyűjteménye, mely az első „jogszabályoktól" 1945-ig bezáróan tartalmazza törvényeinket.
