Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Dunaszekcső
Adatok a fővárosi árvízvédekezésről A hét árvízvédelmi szakaszon az FCSM Zrt. részéről 483 fő teljesített éjjel-nappali szolgálatot. A vállalat munkavállalói közül egy időben (egy műszakban) legtöbben (333-an) dolgoztak a budapesti védvonalakon. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság csúcsidőben 250 fővel, a Magyar Honvédség 100 fő katonával, a rendőrség 100 fővel támogatta a védelmi munkákat. 141 fő volt a szerződtetett alvállalkozói létszám, 96 fő dolgozott a Büntetés-végrehajtási Intézetből. A védmű- vek megerősítésében, a homokzsákok megtöltésében több mint 1600 önkéntes vett részt. A különböző teljesítményű földmunka gépek száma 46, a személyautók és teherszállító eszközök száma 102 volt. A fővédvonali védekezésnél mintegy 12000 m3 homokot, 1200000 db homokzsákot (fővárosi és katasztrófavédelmi készletből), több mint 9000 m3 agyagot, 15 tekercs fóliát használtak fel, csúcsidőben 1650000 m3/nap mennyiségű szenny- és csapadékvíz átemeléséről gondoskodtak. A védekezés sikeres volt, mivel a fővédvonallal védett területeken elöntés nem történt és az árvíz idején a csatornamű zavartalanul üzemelt. A fővárost fenyegető rendkívüli árhullámmal kialakult veszélyhelyzet elhárítása sikeres volt, a Fővárosi Csatornázási Művek munkatársai minden árvízi jelenséget időben észleltek, minden veszélyforrást kézben tartottak és elhárítottak. 86. Dunaszekcső - önkormányzati védekezés Dunaszekcsőn a védekezés június 5-12. között folyt, önkormányzati szervezésben, jelentős katasztrófavédelmi erők közreműködésével, éjjel-nappali műszakban, két vízügyi műszaki irányító támogatásával. Az Alsó-Dunasoron, a Széchenyi utca alsó részének védelmére munkagépekkel földgát épült bordás megtámasztással. Mederelzárás készült a Lánka-pata- kon. Az elzáró földtöltés mentett oldali rézsűje június 12-én megcsúszott, megtámasztása 45 db konténer zsákkal sikeresen megtörtént. A kiépített gátak jól állták a víznyomást, jelentős rongálódás, meghibásodás nem volt. A helyenként nagy mennyiségű átszivárgó vizet szivattyúkkal emelték vissza a mederbe. Június 19-től folyamatosan elbontották a védműveket. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 90000 db, homok: 1 200 m3, konténerzsák: 45 db. Karapancsai szivattyútelep Az 1904-ben épült létesítmény a térség legjelentősebb belvízrendezési műve, amely a Mohácsi-sziget fölösleges belvizét emeli a Baja-Bezdáni tápcsatornába. A szivattyútelep két szivógázmotorral hajtott turbinalapátos gépének működéséhez szükséges generátorgázt évtizedeken át fafűtéssel állították elő. Az épületek a korai organikus-ökologikus építészet remekei. A telep technikatörténeti emlék. Az 1960-as átalakítás óta a szivattyúkat villamos motorok hajtják. Dunaszekcső A római múlttal (Lugio) is rendelkező község a Duna jobb partján, a DDVIZIG működési területén található. A falunak csaknem a közepén emelkedő, igen meredek löszdombja a Várhegy. Közvetlenül alatta folyik a Duna, mely a Várhegyet lassan, de folyamatosan mossa el, időnként nagy darabokat szakítva le a dombról. Mai nevének első írásos említése — Secuseu formában — 1150-ből származik. A római és a középkori világban is az itteni dunai átkelőhely biztosított fontos szerepet a településnek. A török háborúk dúlásai elől a mellék- és holtágakkal szabdalt Duna túloldalán lévő Margitta-szigetre (más néven Mohácsi-szigetre) menekültek a lakosok, s biztonságukat a törököknek fizetett adóval váltották meg. Az 1700—1800-as években a falu jelentős fejlődésnek indult a kiváló termőföldnek, a szőlőnek, a gyümölcsösöknek, a szigeti gazdag területeknek köszönhetően, ahol az ún. „szállásokon” állatokat tenyésztettek, és egyre növelték a földterületeket is. A lakosság nemzetiségi összetétele is megváltozott, szerb menekülők és német telepesek töltötték fel az elgyérült falut. A település fejlődésének csúcsát jelentette, amikor 1808-ban mezővárosi jogokat kapott. A Dunának a 19. század közepétől megindult szabályozása során töltésekkel akadályozták meg a folyó áradásait, s ezzel sikerült a szigeti területeket még gazdagabban kihasználni. A termékeny terület ármentesítésének tervei Küzdényi Szilárd nevéhez fűződnek. A térség belvízrendezése — Porgányi Lajos tervei alapján — az 1899-ben alakult Margitta- szigeti Ármentesítő és Belvízlecsapoló Társulat révén, csak a 20. század elején indult meg. A közbejött első világháború azonban kitolta munka befejezését az 1920-as évek végére. A közel 2500 fős települést a múltban többször fenyegette (1940, 1965), vagy el is öntötte (1876, 1890, 1956) a dunai árvíz. A Duna túlsó partján Dunaszekcsővel közös történelmű településrész, Dunafalva néven, 1956- ban önálló községgé vált, s egy 1996-os népszavazás eredményeképpen még Baranya megyétől is elváltak. Dunaszekcső természeti környezetével, rendezett faluképével, ma Baranya megye legszebb települései közé tartozik.
