Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Madocsa
Madocsa A település a Mezőföld és a Sárköz határán, a Duna jobb oldalán, a folyó széles árterén helyezkedik el. A község területe ugyan a Dunántúl része, de földrajzilag az Alföldhöz sorolható, talaja, annak szerkezete és táji jellege miatt. Ősi, Árpádkori település, bár a különböző kutatások során előkerült edénytöredékek, pénzérmék és egyéb leletek arra utalnak, hogy már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A nagy valószínűség szerint eredetileg besenyők által lakott falu (Madocea néven) korán szerepel oklevelekben, 1109-ben már a zalavá- ri apátság birtokai közt említik. A határt a vízszabályozások előtt rendszeresen, szinte minden évben elöntötte a Duna vize. A terület kiemelkedésére települt régi Madocsát viszont sohasem. A területet az 1800-as években még lápok, nádasok, erdőségek, füves területek borították. Az itt élők mindennapi élelmét a földművelés, állattartás és halászat biztosította. A község a viza halászata, és a dunai átkelés miatt vált nevezetessé. Jelentőségét a törökdúlást követően vesztette el, de a háborús időkben sem pusztult el teljesen, mert lakossága jószágával együtt a nádasokban el tudott rejtőzni. Jellemző, hogy a falu lakossága a reformkorban nagyjából ugyanannyi volt, mint napjainkban. A 20. század eleji vízrendezések során az árvizek által táplált itteni mocsaras-nádas területet az 1907-ben alakult Bölcske-Dunakömlődi Lecsapoló Társulat szabályozta, azonban a dunai árvizektől az ármentesítő társulat csak rendszertelenül kialakított nyárigát-szerű töltésekkel védte. Az 1954. évi árvíz idején Bölcske és Madocsa községek addig bevédetlen öblözetében — részben az elhanyagolt régi nyári gátak megerősítésével, ill. az árvíz ideje alatt újonnan épített gátrendszerrel, — sikerült a mélyebben fekvő belsőségeket és termőterületeket megvédeni. Ez azonban nem jelentett a jövőre nézve biztonságos megoldást. A térségben az 1965. évi dunai árvízi védekezés súlypontja is elsősorban a Dunaföldvártól délre eső védszakaszokon volt. Gondot jelentett, hogy a Bölcske—Madocsai nyári gát egy részét mélyen a kialakult árvízszint alatt építették ki, ráadásul szakaszosan el is szántották. Nem véletlenül került az árvíz után az itteni gátrendszer fejlesztése a sürgősen megoldandó feladatok közé. A település műemléki védelem alatt álló, 12. századi eredetű református templomát az 1800-as évek elején alakították át a régi épület részeinek továbbépítésével. A település érdekességei továbbá a község temetőjében a régi faragott fejfák és az ugyancsak 12. századi, utóbb átépített temetőkápolna. A nem egészen 2000 főt számláló település térsége a KDTVTZIG működési területéhez tartozik. Madocsa, református templom 71. Madocsa - önkormányzati védekezés Az önkormányzat az árvízvédekezés során a régi madocsai kikötőnél két épületet védett be kb. 900 db homokzsák felhasználásával. A KDTVIZIG június 6-án műszaki összekötőt rendelt ki az önkormányzat által végzett védekezési munkákhoz. Az előrejelzett tetőző vízszinteket bemérték, megjelölték. NEVEZETES ÁRVIZEINK A Felső-Tisza vízgyűjtőjén 2001. március 3-án kezdődő ciklontevékenység hatására igen jelentős csapadék hullott: az árvizet kiváltó csapadék területi átlaga a Felső-Tisza vízgyűjtő területén március 3—5. között 124 mm volt. Ilyen rövid idő alatt példátlan mennyiségű, helyenként 200- 260 mm csapadék hullott. Mindezek hatására rendkívül heves áradás indult meg a Felső-Tisza mellékvizein. A folyó Tiszabecsnél 11-cm-rel, Tivadar-nál 56 cm-rel, Vásárosnaménynál pedig 18 cm-rel magasabban tetőzött, mint 28 hónappal azelőtt, 1998 novemberében. Záhonynál megdőlt a folyó 1888-ban észlelt, legrégebbi LNV értéke. Lejjebb az árhullám fokozatosan ellapult és elmaradt a korábbi évek maximumaitól. A minden addiginál nagyobb vízmagasság és vízhozam következtében a töltésekre óriási nyomás nehezedett, több szakaszon magassági hiány állt elő: 42 000 m nyúlgát épült meg két nap alatt. A nyúlgátak helyenként 40—50 cm-es vízszintet tartottak. Ukrajnában töltésszakadások következtek be, jelentős területek kerültek víz alá, s a víz magyar területre is átfolyt. Március 6-án délután — sorozatos töltéssu- vadások után — a Tisza jobb parti töltése Tarpa és Tivadar között két helyen átszakadt. A szakadások 110, illetve 140 m hosszúságra fejlődtek ki; a 75 órán át kiömlő víz mennyisége mintegy 120-140 millió m3 volt. 250 km2 területet érintett az árvízi elöntés ott, ahol az 1947/48. évi árvíz is pusztított. Jelentős károk keletkeztek, de az árvíznek áldozata nem volt. A Bereg 20 településéből több mint 11 ezer embert telepítettek ki, 8 község részlegesen víz alá került. A belterületeken a leghosszabb vízborítás csaknem egy hónapig tartott. Az elöntött területeket 115 db szivattyúval víztelenítették. A Tisza-völgy árvízvédelmében az 1998. novemberi, az 1999. március—áprilisi, a 2000. áprilisi és a 2001. márciusi árvizek új fejlesztési szakaszt indítottak el: kidolgozták a „Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése” (VTT) elnevezésű programot.
