Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Szakkifejezések - Átázás
A töltésátázás elleni védekezésről Részlet az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal (OVTH) műszaki kis tanácsának* 1895. július 20-21-én tett megállapításaiból Duna mentén régebb idő óta szokásban van és az idei árvh[ alkalmából a Tiszán is alkalmazásba vétetett a töltés hátsó részén annak ún. szivárgókkal való kiszárítása, melyek salakkal, fedélcserép- vagy téglatörmelékkel, vagy rőr^ekolbásszal töltetnek ki és az átszivárgó tiszta víz levezetésére egyes nyílásokkal láttatnak el Kétségtelen, hogy a töltésehet ezen alagcsövezésnek mondható módon sikerül kiszárítani, de ez a baj gyökeres orvoslásának nem tekinthető, és csak mint esetleges kisegítő eszköz jöhet alkalmazásba, ha elölről a nagymérvű szivárgást bármi okból elfogni nem sikerül. A szivárgó töltéseknek legradikálisabb orvoslása abban áll, ha az ázalgó töltéseket az, árvíz alkalmából kijelölve, azokat később átássuk, a baj okát kikeressük, a rossz anyagot eltávolítjuk és az egészet alaposan lesulykolva úgyszólván újból építjük Az így kezelt töltések az idei rendkívüli magas árvíznél sem mutattak semmi szivárgást... A töltések átázást vonalának megállapítására az Országos Vízépitészeti és Talajjavítási Hivatal a víg; rajzj os:$ály útján igen érdekes eredményre vezető észleleté két indított meg, melyek továbbra isfolyta tandók és a legkülönfélébb viszonyokra kiterjeszjendők lessenek Addig, míg ezen észleletek, alapján a különböző viszonyokra a legmegfelelőbb töltésszelvény megállapítható lesz anny i már is konstatálható, hogy az elől és hátul egyaránt lehetőleg szelíd Iqtővel épült töltések legjobban állanak ellen az átázásnak.. ” *)A műszaki kis tanács vezetője Kvassay Jenő volt, tagjait az ()VTH kijelölt vezető munkatársai alkották. Átázás A víznyomás következtében, az altalajban és a töltésekben megindult szivárgás hatására, a víz megjelenése az árvízvédelmi földtöltés mentett oldalán. GYŐRÚJFALUI TÖREDÉKEK (3) Közerő A vízügyi szervezetek létszámcsökkenése miatt tényként kell kezelnünk azt, hogy már egy II. fokú árvízvédekezés is elképzelheteden közerő nélkül. Ezen létszám megszervezése, irányítása, munkával való ellátása mindenkor igen komoly szervezési és irányítási feladatot jelent a védekezők számára, hiszen a lelkesedés néha több gondot okoz, mint maga a védekezés. Néha nem érkeznek meg, néha túl sokan jönnek, van, hogy csak pár órára tudnak maradni, és néha teljesen váradanul eltűnnek. Azaz felügyelet nélkül ténylegesen komoly védekezési helyzetben igen nehéz ezt áthidalni. Egy biztos, kritikus szakaszon csak közerővel megfelelni szinte leheteden, ott csak szervezett erővel (honvédség, rendőrség) lehet hatékonyan védekezni. Nincs általános recept, kidolgozott séma, hogy mely védekezési helyzetben, mely védelmi helyen miként legyünk úrrá a körülményeken. Győrűjfalunál is egyedileg kellett eljárunk, hiszen egy olyan 4 km hosszú kritikus szakaszról volt szó, amely csak egy oldalról volt megközelíthető, így a szállítási és a felvonulási út is ugyanaz volt. A csatárláncban adogatott zsákok mellett kellett elvonulniuk az önkéntesek, a rendőrség és a honvédség csapatainak. Ez a hosszú csatárlánc csak úgy tudott hatékonyan működni, hogy a közerőt közrefogták a katonák és a rendőrök - azaz a sor közepére kerültek - akik így diktálták a tempót, nem engedték elmenni az embereket. A védelmi helyzet megkívánta, hogy 24 órában folyamatosan menjen a munka, amit így el is tudtunk érni. Ez volt az első két napon, azonban a harmadikon változás történt, kitelepítették a falut .......A közerőt letiltották a védvonalról. V olt egy lelkes kis csapat az önkéntesek között, akikkel minden reggel találkoztam és pár szót mindig váltottam. Csak annyit kérdezett a vezetőjük: „Főnök úr, megtartjuk a gátat?" Mindig biztosítottam őt, hogy igen. Erre jött a válasz: „Kendben Főnök úr, mi csak magának hiszünk” és mentek zsákot adogatni, tölteni. Azt hiszem ez volt az egyik legnagyobb elismerés, amit védekezéseim során kaptam. Ez a kis csapat a tiltás ellenére megjelent a védvonalon, hogy ők akkor is segíteni akarnak, őket nem lehet elzavarni, hiszen saját falujukat akarják megvédeni. De a fekete ruhások csak az én engedélyemmel engedték őket fel a gátra. Tudtam, hogy ezek az önkéntesek (20-30 fő) biztos végigdolgozzák a 12 órás műszakot, így ismét a bevált módszerhez folyamodtam, megkértem a szentesi katonák helyi parancsnokát, engedjék be maguk közé ezt a kis csapatot, és valóban nem is csalódtam bennük, becsülettel helytálltak. A negyedik napon, amikor már mindenki számára világossá vált, sikerült megvédeni a gátat és a települést, s megjött a visszavezénylési távmondat azzal az ukázzal, hogy menjek vissza Tolna megyébe, saját dunai védelmi szakaszomra, — odajött hozzám a kis csapat vezetője és mondta: ”Főnök úr, köszönjük, amit csinált itt nálunk, és ha vége a védekezésnek, megkeressük Székesfehérváron és a kedvenc italát elvisszük magának!' Ahogy munkatársaim érdemeinek elismerése is elmaradt, sajnos ez a megígért üveg vörös bor sem érkezett meg, de kollégáim nevében is ígérhetem, ha kell, ismét ott leszünk a gátakon ugyanolyan hittel és szakmai hozzáértéssel, mint eddig mindig. Csonki István Átázott, szétjárt töltéskorona a győrújfalui fővédvonalon Nyúlgát alatti szivárgás Győrújfaluban
