Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Sződliget
44. Dunakeszi — önkormányzati védekezés A 2. sz. főút mellett nyúlgát épült 900 m hosszban és 2 db ellennyomó medence is készült. A főúton teljes útzárat rendeltek el. A tőzeges tavaknál a csapadék miatt a vízállások megemelkedtek. A patak torkolatánál a szivattyú kapacitás bővítésére volt szükség. A munkát az önkormányzat szervezte két kirendelt vízügyi műszaki irányító vezetésével június 5-12. között. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 27 000 db, homok: 550 m3, fáklya 1500 db. 41. SzŐDLIGET — önkormányzati védekezés A korábbi (2002. és 2006. évi) árvizek alkalmával kijelölt és a gyakorlati szempontból is igénybe vehető fővédvonal nyomvonala mintegy 340 m. A védmű a 2. sz. főút útpadkáján, a burkolaton, a Duna felőli oldalon kiépített fővédvonal, a Malom utcai cukrászda támfalától a Mátyás király utcai buszmegálló előtti magas partig 5 sor homokzsák szélességű, 1,40-1,60 méter magasságú, 2,0 méterenként 3 homokzsák szélességű bordás megtámasztással készült. A Malom utcán egy ingatlan épületének bevédése 60 m hosszban nyúlgáttal történt. A vízművek Vác felőli oldalán a korábban megbontott körtöltés helyreállítása földből, fóliaterítéssel, 25 m hosszban készült el. A Vác köz- igazgatási területén lévő TOYOTA autószalon előtt homokzsákokból készült nyúlgát. A Dunai fasori országút Duna felőli oldalán, a földút mellett 4 ingadan épületeinek bevédése nyúlgáttal történt, összesen 110 m hosszban. A munkát az önkormányzat szervezte két kirendelt vízügyi műszaki irányító vezetésével június 4-13. között. Felhasználtfőbb anyagok: homokzsák: 125000 db, homok: 1 500 m3. híL Dunakeszi Régóta lakott folyóparti település volt, része a rómaiak által épített erődrendszernek. Nevének első okleveles említése — formában — 1255-ből származik. A mai város közigazgatási területén észak-déli irányban húzódik az Óceán-árok völgye, amely egykor Duna-meder volt, ahová a szabályozások előtt a Mogyoródi-patak torkollott. A település határában viza halászóhely volt, ezért lakói a középkorban vizával rótták le feudális járandóságaikat. A török uralom alóli felszabadulás után a település élete békés fejlődésnek indult. Folyami átkelőhely lévén volt itt révcsárda, a dunai hajóvontatóknak pihenőhely, de működött a folyón számos hajómalom, a környékbéli patakokra telepített vízimalom is. Nevében a 18. sz. első negyedében jelent meg az utalás az éltető Dunára, igaz, a helyiek az urbáriumban panaszkodtak a folyó gyakori áradásaira. A főleg mezőgazdasági munkából élő lakosságnak új kereseti lehetőséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés. A Pest-Vác vasútvonalon az egyeden közbenső megálló Dunakeszi volt. A hazai lóversenysport megindulása is ehhez a vidékhez kötődik, hiszen közigazgatási tekintetben Dunakeszihez tartozott Alag is, ahol a Magyar Lovar Egylet a versenyeket tartotta. Alag 1910-ben vált külön Készítői, majd az újabb időkben újra egyesült az 1977 óta városi rangra emelkedett településsel. Dunakeszi, Kisalag és Alag 1945 előtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovar Egylet, Dunakeszin a MÁV Főműhely volt a meghatározó anyagi erő. A vagongyár nélkül Dunakeszi teljes egészében mezőgazdasági terület volt, amelynek terményeit a helybéli konzervgyár dolgozta fel. A városban az ivóvízellátás a kiépített gerincvezeték hálózattal teljesen megoldott. (Egyébként Alag volt az ország első községe, ahol már a 20. sz. elejére kiépült a teljes ivóvízhálózat.) A szennyvízcsatorna-hálózatba az ingadanok 99%-át kötötték már be. Dunakeszi napjainkban a budapesti agglomeráció egyik legnagyobb ütemben fejlődő városa, népessége évről évre folyamatosan nő. A több mint 30 ezer lakosú város térsége a KDWTZIG működési területéhez tartozik. Műemlékei közé tartozik a város fő építészed jelképe a barokk Szt. Mihály templom és a 118 éves alagi versenypálya. SZŐDLIGET A Pesti-síkság és a Cserhátalja találkozásánál, a Duna bal partján és a Sződrákosi-patak mentén fekvő település múltja 1950-ig a szomszédos Szód történetébe simul, mert akkortól váltak külön, s lett az üdülőhely jellegű Sződliget önálló község. Szód első írásos említése (Sceuden néven) 1255-ből származik. A 14. század elején már plébániája volt. A török hódoltság alatt is lakott településként szerepelt a nyilvántartásokban. A 18. században szlovák lakosságot telepítettek Sződre, amelyet ekkor már a Madách-család birtokolt, a következő században pedig a gödöllői uradalom része lett. Sződligeten található egy régi malom, amelynek helyén valaha a pilisi pálosok dunai malma volt. Az adatok szerint már 1458-ban is üzemelt a Sződrákosi-patak partján, később a Grassalko- vich-uradalom épített itt malmot, amelynek épülete ma is áll, mint említésre méltó ipari emlék. A dunai árvizekkel kapcsolatban gondot jelentett, hogy a község egy része az árvizek tetőzé- si szintje alatt fekszik, ezért pl. 1965-ben a községi tanács nyúlgátat volt kénytelen építeni, s az árvízveszély a későbbiekben is rendre megjelent. A közel 4500 főt számláló, kertváros jellegű község és térsége a KDWIZIG működési területéhez tartozik. Sződliget római katolikus templom
