Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Nagymaros
Nagymaros A város a Dunakanyarban, a Duna bal partján, a Börzsöny lábánál fekszik, szemben Visegráddal és a visegrádi várral. Történelmi múltja a korai Árpád-korra nyúlik vissza, s szorosan összefügg Visegrád históriájával. Első okleveles említése (Moms) 1255-ből származik. A középkorban a vizahalászat és 5 malomkerék után adózott. A dombokon szőlőültetvényeket alakítottak ki, virágzott a mezei gazdálkodás, ugyanakkor vámhelyként is bevételekre tettek szert birtokosai. Kiváltságokat kapott a település, amit a királyok a későbbiekben többször is megerősítettek. A török hódoltság minden nehézsége mellett a lakosok és porták számában jelentős változás nem következett be, de a felszabadító harcok során a vidék a hadseregek átvonulási területe lett, s a 17. század végére a pusztulás általánossá vált. A helyzet javítása érdekében Nagymarosra 1715 és 1735 között a Rajna vidékéről, Mainz környékéről több hullámban katolikus vallásé németek érkeztek. Ok folytatták és fejlesztették a helység gazdasági kultúráját, a kertészetet és a gyümölcstermesztést. A termények szállítását Budapest és Bécs felé hajóval bonyolították. A vasútvonal kiépítésével könnyen elérhető lett a főváros, híres és kedvelt nyaralóhellyé vált Nagymaros, ami lakóinak ismét jólétet teremtett. Amikor a nagymarosi szőlőket az 1880-as években a filoxéra kipusztította, akkor kezdték telepíteni a málnát a környéken. Az érett gyümölcsöt kofahajók szállították a fővárosba, megteremtve ezzel a nagymarosi málna hírnevét. A pezsgő kulturális életet élő település építészeti nevezetességei közé tartoznak a Szent Mihály-hegy oldalában fennmaradt középkori barlangkolostor üregei, fülkéi és épületrészei, valamint a 14-15. század fordulóján gótikus stílusban épült római katolikus templom nyolcszögletű tornyával. A Duna árvizei nem kímélték a várost, a legnevezetesebb pusztulás 1838-ban érte Nagymarost, amikor a házak harmadát tönkretette a jeges árvíz. A térséggel kapcsolatos árvízvédelmi fejlesztési elképzeléseket az 1960-as évektől hozzárendelték a dunai vízlépcső megépítése után kialakuló árvízi viszonyok kezeléséhez. A bős-nagymarosi vízlépcső- rendszer eredeti elgondolása szerint az itteni Duna- szakaszra az alsó vízerőművet tervezték. A beruházás során 1988-ban megépült, majd a rendszerváltoztatást követően 1995-ben elbontott Szorgos nagymarosi önkéntesek körgát után 1997-ben befejeződött a tájrekonstrukció is. A nagyszabású munkálatokra már csak a Duna alatti közműalagút és a kihasználatlan felvonulási és lakóépületek emlékeztetnek. 2002 augusztusában ismét hatalmas árvíz fenyegette Nagymarost. Ám példátlan összefogással, kb. 150000 homokzsák felhasználásával, egy heti megfeszített munkával a nagymarosiak és messziről jött segítőik feltartóztatták a vizet. Ennek a küzdelemnek állít emléket a város parkolójában lévő árvízi emlékmű. Nagymaros városként 1920-24 között Hont vármegye székhelye volt. 1970-től nagyközséggé, majd 1996-tól újra várossá minősítették. A település vezetékes vízzel való ellátása az elmúlt évtizedekben maradéktalanul megvalósult, s 1994ben kiépült a csatornahálózat is, amely a szennyvizet a Duna-menti Regionális Vízmű Zrt. tisztítótelepére vezeti. A nem egészen 5.000 főt számláló város és térsége a KDVV1ZIG működési területéhez tartozik. 37. Nagymaros — önkormányzati védekezés A város védelme jelentős feladat volt a 2002., 2006. és 2010. évi árvizeknél egyaránt. Erre is tekintettel egy folyamatban lévő önkormányzati projektben itt végleges védelmi megoldásokat alakítanak ki, azonban ezek a mostani árhullám levonulásáig még csak részben készültek el. Az ideiglenes védművek három szakaszra tagolhatok. A Széchenyi sétány, a Selmecbánya és a Zöldfa utca közötti területen Az önkormányzati projektben a terület egy fix védmű- vet kap (terméskőfal vasbeton maggal), mely az utcavégeknél nyitott, zsalus lezárással készül. A dunai árhullám előtt a védvonal alépítménye (résfal) elkészült, a mellvédfal 80%-ban szintén. A falban a nyílások lezárása kétoldali deszkázattal, fóliaterítéssel és homokkitöltéssel történt. A még befejezetlen, vagy meg nem épített szakaszokon a védmű külső-belső oldali pallómegtámasztást és homokzsákos védelmet kapott. DAM és Panoráma parkoló közötti terület Az önkormányzati projektben tervezett védvonal alépítménye elkészült és a mellvédfal jelentős hányada is fogadóképes állapotban állt az árhullám érkezésekor. Az utcavégek lezárása az igen jelentős szintkülönbségek miatt a meglévő perselyekbe beültetett fa gerendákra szerelt építési zsalutáblákkal történt. A kerítésvégek illesztése mellett homokzsákos lezárás készült. A fenti szakaszon a Dunára nyíló kapuk lezárása szintén zsalutáblákkal és homokzsák kiegészítéssel épült meg. Panoráma parkoló és MÓL kút közötti szakasz Az ideiglenes a védvonal a főút aszfaltcsíkjára épült homokzsákokból. Ahol a védmű magassága meghaladta a 80 cm-t, pallórácsot és zsalukő-raklapos megtámasztást kapott. Ezzel a megoldással a főút az árhullám levonulása során végig járható volt és biztosítani lehetett az anyagszállítást. A 2800 fm hosszú védműrendszer június 3-8. között önkormányzati szervezésben épült meg, folyamatos (2- 10 fős) vízügyi műszaki irányítással, 330000 db homokzsák 5500 nD homok és egyéb anyagok felhasználásával, június 9-13. között a védművek állékonyságának megőrzése volt a feladat. A bontási munkákat június 14-16. között (ugyancsak vízügyi műszaki irányítással) végezték el. Csúszólap Elmozdulásra hajlamos földtömeg (pl. meghibásodó árvízvédelmi töltéstest) mozdulatlan (ép, helyén maradó) és elmozdult részét elválasztó sík, illetve kagylószerű felület. A csúszólap talppontja a töltés lábánál a töltéstesttel együtt dolgozó térszín alá is metszhet. Nagymaros, a 2002. évi árvízi emlékmű