Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Nyergesújfalu
20. Nyergesújfalu — önkormányzati védekezés A terület lokális mélypontjának tekinthetőek az Öreg telepi emeletes lakóházak, amiket a Dunától egy a mögöttük húzódó ipari létesítmény választ el. A védekezés a terület északi, nyugati és keleti határán homokzsákból készült, 230 m hosszú, 80 cm magas nyúlgáttal történt, amelyeta főútra kötöttek be. Azonban az erőfeszítések ellenére a területen belül található ismeretlen nyomvonalú csatornákon keresztül a védett terület feltöltődött vízzel, ezért a lakókat kitelepítették. Az iskolaudvar épületének bevédése érdekében kb. 30 m hosszú, 12 sor magas, homokzsákokból épült és lefóliázott ideiglenes védvonalat alakítottak ki, ami mögött a vízszint egy-két nap elteltével kiegyenlítődött az árvízszinttel. A Bajóti-patakot a Duna magas vízállása erősen vissza- duzzasztotta. A védvonalat a patak mindkét oldalán mintegy 300-300 méteres szakaszon építették meg a főút alatti hídig. A Duna utcai lakótelep északi oldalán, közvetlenül a Duna parton két mélyvonulatot homokzsákokkal töltöttek át mintegy 30-30 m hosszban. Az Ipari Parknál lokalizációs védvonalat építettek ki a Magyar Toyo Seat üzemének északi és keleti oldalán, magasparti bekötéssel. Ezzel az Ipari parkot bevédték. Az ideiglenes védelmi létesítményeket két vízügyi műszaki irányító és mintegy 150, az önkormányzat által szervezett közreműködő 3 nap alatt készítette el. A védekezési munkák a június 4-14. közötti időszakban folytak. Felhasznált főbb anyagok: 150000 db homokzsák, 2400m3 homok, 23 tekercs fólia. Kitelepítés, kimenekítés A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény 42. § (1) bekezdésének c) pontja alapján, a lakosság védelme érdekében a Kormány „az óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszköz-ellátás, a lakosság riasztása, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól” szóló 60/1997. (IV. 18.) Korm. rendeletben az alábbi fogalmakat rögzíti: „[...] k) kitelepítés, minősített időszakban, valamint veszélyhelyzetben a veszélyeztető esemény által sújtott vagy azzal fenyegetett területen élő személyeknek, illetve az ott található, létfenntartásukhoz szükséges anyagi javaknak tervezett, az arra jogosult döntésén alapuló szervezett kivonása; 1) kimenekítés, az a tevékenység, amikor a kitelepítésre nincs elég idő és a veszélyeztető esemény hatása alatt szükséges a lakosság gyors kivonása; [...]” Nyergesújfalu Nyergesújfalu és környéke már ősidők óta lakott helynek számít. Határában bronz- és római kori leleteket találtak. A település része volt a limes határőrizeti rendszernek. A hadiút őrzését ellátó, Crumerum nevű római helyőrségi tábor romjai a mai Sánchegyen találhatók. A település első említései több névre is szólnak: 1282-85 (Nergedsceg), 1292 (Noua Villa), 1352 (Wyfalu). Amikor a törökök 1543-ban támadást intéztek Esztergom ellen, a harcokban elpusztult a város környéke, így Nyerges is. Az ezt követő viszonylag békésebb időkben újra benépesült a település, s a 17. századi adónemek között utalás található két malomra is. A török uralom végén a falu újra elnéptelenedett, s a 18. század elején csak mint postai fogatváltó hely „üzemelt”. A török és az azt követő kuruc háborúk után a település fejlődésnek indult. Annak ellenére, hogy 1728-ban tűzvész, 1838-ban jeges dunai árvíz (200 házból 150 dőlt össze) tette próbára az itteniek élni akarását, a falu kedvező természeti adottságainak köszönhetően újra lábra tudott állni. A sok tűzeset miatt a Dunához vezető kocsilejáró állandó karbantartását írták elő, hogy a lófogatú lajtos kocsikkal pótolni tudják a községi kutak gyorsan kiapadó készletét. A 19. sz. derekán a Duna e szakaszának vízerejét 11 vízimalom hasznosította. A folyó a későbbiekben nem csupán víziútként szolgált az itt kialakuló szénbányászat szállítási gondjainak megoldásában, hanem lehetővé tette nagy vízigényű ipari üzemek idetelepülését, amint azt az 1860-as években alapított cementgyár, majd utóbb a szintén itt megtelepedett Eternit-gyár is bizonyította. A 20. század első felében Nyergesújfalu már iparvárosnak számított. Az 1940-ben alapított Magyar Viscosa Gyár túlélte a világháborút is és a hazai műselyem-, utóbb a műanyagipar egyik úttörő vállalata volt. A több mint 7500 főt számláló település és térsége az EDUVIZIG működési területéhez tartozik. A város építészeti nevezetességei közé tartozik a műemlék jellegű katolikus barokk templom a katolikus plébániaházzal együtt. A Sánc-hegyen - amely mint arra alkalmas stratégiai magaslat, többször volt csatározások színhelye - barokk kápolna romjai láthatók. Egy mérnök a Körösök vidékéről, aki a Felső-Duna szabályozását tervezte Bodoky Lajos (1833-1885) Régi mérnöki családból származott a Gyulán született Bodoky Lajos. Felsőfokú tanulmányait a pesti egyetem Mérnöki Intézetében folytatta, mint annyi más híres társa, az Institutum Polytechnico- et Hydrotechnicumban. Pályáját a Tisza-szabályozásnál kezdte, majd magánmérnöki tevékenységet folytatott. 1863-tól a Temes- szabályozó Társulat főmérnökévé választották. Bátyja, Bodoki Károly halála után annak örökébe lépve a Körös-Berettyó szabályozási munkálatainak vezetője lett. Az állami folyammérnöki hivatalok megszervezéskor megbízást kapott a gyulai hivatal vezetésére. Szakirodalmi tevékenysége és a Körösök völgyében elért szakmai sikerei felkeltették a vízügyi szolgálat vezetőinek figyelmét. 1872-ben a fővárosba költözött és mint középítési felügyelő a Duna-szabályozás munkáival kezdett foglalkozni. Említésre méltó szerepet játszott a fővárost fenyegető 1876. évi árvíz elhárításában, és az ő programja mentén készítették el a pozsonyi, valamint komáromi folyammérnöki hivatalok a Felső- Duna szabályozásának tervét. 1882-től korai haláláig ő volt a magyar vízügyi műszaki szolgálat vezetője. Ebben a beosztásában komoly szerepet játszott a Tisza-szabályozás korrekciós koncepciójának kidolgozásában. 23. 01.01. Tát-esztergomi árvízvédelmi szakasz, a Duna jobb partja, Esztergom belterülete Esztergom belterületén mintegy 1,5 km-en történt beavatkozás. A védművek erősítése és a jelenségek elleni védekezések közben kb. 166000 db homokzsákot és 2600 m-^ homokot használtak fel.
