Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Szakkifejezések - Meghágás elleni védelem
A Duna-korzó Szentendrén még rendezésre vár, de a mobil fal már tartja a mögötte hömpölygő dunai árhullám vizét Dunai kávémeghívás a polgármestertől Népszabadság, 2013. június 4. Biztos a dolgában a szentendrei polgármester, Dietz Ferenc. Városházi hírek szerint ugyanis kávéra invitálja a település lakóit a hét végén, a dunai árhullám tetőzése idején az óvárost védő gát fala mellé. így akarja megnyugtatni a helyieket: tökéletesen biztonságos Szentendre új védelmi rendszere. A szokadan polgármesteri akció annyiban érthető, hogy a városban jókora vitát szított a Duna- korzón kialakított új védmű. A térségben a hét második felére jósolt tetőzés előtt egyre nő a feszültség a városban: bírja-e majd a gát az árhullám óriási terhelését? A beruházás támogatói szerint ez a technológia biztonságos, ráadásul a gát elemeit csak áradás esetén kell „elővenni”, így az eddigi magas töltés elbontásával végre szabad kilátás nyílik az óvárosból a Dunára. 22. 01.01. Tát-esztergomi árvízvédelmi szakasz, a Duna jobb partja, a Kenyérmezei-patak környezete A védelmi szakaszon 450 m-en folytak védekezési munkálatok. A védművek erősítése és a jelenségek elleni védekezések közben kb. 5 000 db homokzsákot és 5100 m3 homokot használtak fel. A vándorló folyómeder — a Felső-Duna-szakasz problémái A Kárpát-medence vízrendszerében kevés olyan földrajzi táj akad, amelynek természeti viszonyai az emberi beavatkozás nyomán olyan gyökeresen megváltoztak volna, mint éppen a Pozsony és Komárom közötti 200 km-es Duna-szakasz és környezete. A folyó - ezen a szakaszán lényegesen kisebb esésű vidékre érve — az évezredek alatt hordalékának jelentős részét e tájon rakta le. Hordalékának kúpján azután minduntalan változtatva folyásának főirányát, számtalan kisebb szigetet, mellékágat hozott létre. Amikor egy-egy falu népe a település partjait vesszőfonással és sövénnyel védte a folyóvíz romboló munkájával szemben, vagy körtöltéseket épített ki — akkor az érintettek az árvédekezés első lépéseit tették meg. Az átfogó szabályozások végrehajtására a helyzet a 18-19. század fordulójára kezdett beérni. A napóleoni háborúk konjunktúrája felverte a mező- gazdasági termények — elsősorban a gabona és az élőállat - árát. A földművelés kiterjesztését a kiszámíthatatlan áradások gátolták. Ugyancsak gondot okozott a termékek vízi úton történő szállításakor a folyómeder zátonyos, folyton vándorló állapota. Ez utóbbi hajózási gond eredményezte azt, hogy a magyarországi Duna-hajózás felső végpontja Győr városa lett, amely így jelentős gazdasági központtá vált. Győrben átrakták az árut kisebb merülésű hajókra és további 40 kilométeren keresztül vontatták felfelé. Ezt követően végképp tengelyre került a rakomány és úgy folytatta útját a határon túli Nyugatra. Ez a megoldás egészen a gőzhajózás térhódításáig tartott, de a helyzet akkor sem lett sokkal könnyebb. Jellemző, hogy a 19. század 60-as, 70-es éveiben a hajózási társaság egy kitűző csapatot szervezett, akik napról-napra felkutatták és kitűzték a leginkább hajózható medervonalat, s jelezték a gőzhajóknak, melyik úton és milyen terheléssel közlekedhetnek. A hagyományos folyószabályozási elvekkel az 1890-es években végrehajtott vízimunkák azonban csak részleges eredményeket hoztak. Azzal, hogy az első világháborút lezáró békeszerződés a Duna főmedrét mintegy 200 km-es szakaszon magyarcsehszlovák határvonallá tette, a folyó közlekedési célú szabályozása a két ország kötelességévé vált. A Duna szabályozás fejlődése (2) A Duna-meder állapota a Vaskapunál, a szabályozás előtt Az e célból alkalmazott műszaki beavatkozások azonban csak átmeneti sikert eredményezhettek, mivel a Duna osztrák és német szakaszán időközben megépült vízlépcsők jelentősen befolyásolták a folyó vízjárási és hordalékszállítási viszonyait. A fokozatosan lehetetlenné váló helyzetet súlyosbította, hogy az építőanyag-ipar jelentős kavicsszükségletét is a folyami hajózás időleges biztosítását célzó dunai kotrásokból elégítették ki. A Széchenyi-hajóvontató út a Kazán-szorosban Meghágás elleni védekezés Megbágós elleni védekesys — ideiglenes töltésmagasítás homokzsáksor(ok) felrakásával, nyúlgáttal, jászolgáttal. A töltéskoronán való közlekedési lehetőség hiányában gyakran meg kell szervezni a víz felőli vagy a helikopteres anyagszállítást.
