Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Szakkifejezések - Védelemvezető
NEVEZETES ÁRVIZEINK 1965. március-júniusában a 20. század addigi legnagyobb árvize vonult le a Dunán és mellékfolyóin Csehszlovákiában, Magyarországon, és Jugoszláviában. A kialakult árhullámok magassága és tartóssága minden korábbit felülmúlt. Az árvízi védekezés irányítására Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes vezetésével Árvízvédelmi Kormánybizottságot neveztek ki, amelynek tagja volt Dégen Imre államtitkár, árvízi kormánybiztos is. Bár a vízügyi szolgálat minden pillanatban felkészült arra, hogy a túlterhelt töltések valahol felmondják a szolgálatot, végül a határ csehszlovák oldalán történt gátszakadás, amely — bizonyos mértékig - tehermentesítette a hazai védelmi műveket. Az ily módon sikerrel kiállt árvíz nem feledtette, milyen feladatok állnak a hazai árvízvédelmi rendszer korszerűsítésének homlokterében. A megindult fejlesztések során arra a megváltozott helyzetre is tekintettel kellett lenni, hogy a szomszédos dunai országokban (Ausztria, Csehszlovákia) végrehajtott jelentős vízrendezési munkák következtében a gyorsabban levonuló vizek a magyar folyószakaszokon torlódnak, s az amúgy is mérethiányos töltésszakaszok fokozódó árvízveszélyt jelenthetnek. Mindezek mellett azt is figyelembe kellett venni, hogy a védendő területeken végrehajtott ipari fejlesztések miatt a területek korábbi vízkár-érzékenysége megnőtt, így az esetleges árvízi elöntés az addig nyilvántartottnál nagyobb gazdasági károkat okozhat. Mindennek elemzése meghatározta azt, milyen sorrendben, mértékben kell a fejlesztések ütemét hozzáigazítani a társadalom gazdasági teherbíró-képességéhez. Mindezzel együtt egyre inkább tért hódított az a szemlélet — a komplex vízgazdálkodás gondolata - amely szerint az árvízvédelem szorosan kapcsolódik a vízgazdálkodás többi szakágazati feladatához, ennek megfelelően fejlesztését az összes vízügyi kérdésekkel (különös tekintettel a folyószabályozásra, a vízerő hasznosításra, a belvízvédelemre, vízgyűjtőrendezésre, stb.) kölcsönhatásban vizsgálva lehet megoldani. A védművek fejlesztése mellett a szervezeti kérdések is terítékre kerültek. A védművekkel, valamint más vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatban jelenVédelemvezető Az ár- és belvízvédekezés műszaki feladatainak irányítását egyszemélyi felelősséggel ellátó személy. A védelemvezető a VÍZIG területén az igazgató, Budapest önállóan védekező városban a főpolgármester (a Közlekedési és Közmű Főosztály vezetője útján). A gyulai védelmi osztag Tahitótfalunál dolgozik az 1965-ös dunai árvíznél tős építőipari kapacitást is koncentráltak a vízügyi szolgálatban. Egyrészt azért, mert az itteni építési tevékenység speciális ismereteket és gépparkot kívánt, másrészt azért, mert a kapacitás „békeidőben” más ágazathoz tartozó területen való kihasználásával a forráshiányok csökkenthetők voltak. Idővel valamennyi vízügyi igazgatóság létrehozta saját termelő kapacitását, s ezzel viszonylag jobb helyzetbe került, mint az országos ádag. Az árvédelmi műtárgyak tervezési módszertanában is változás következett be. A fővédvonalak megerősítését az átlagosan 100 évenként egyszer előforduló árvizek elleni védelmi biztonság szem előtt tartásával tervezték. Mindezek alól kivételt jelentettek azok a területek, települések, ahol nagyobb biztonsági előírást kellett figyelembe venni az ott meglévő értékek miatt. Ennek megfelelően megindult az egyes árvízvédelmi öblözetek gazdasági értékének gyors felmérése. Ideiglenes védmű Dunaszentpálon Szakaszvédelem-vezető Az árvízvédelmi védvonal meghatározott, több őrjárásához tartozó szakaszának védekezési munkáit irányító, rendszerint a VÍZIG állományába tartozó szakképzett műszaki dolgozó. A védekezési munkát személyes felelősséggel és megfelelő hatáskörrel látja el. Közvetlenül a védelemvezetőnek (helyettesének) van alárendelve. Feladatait, hatás- és jogkörét a 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet írja elő. Tartózkodási helye árvízvédekezés idején a szakaszvédelmi központ, amely szolgálati szobával rendelkező, megfelelő hírközlési és informatikai lehetőséggel ellátott, közúton és vízen egyaránt jól megközelíthető, a hozzá tartozó védelmi szakaszon központosán fekvő gátőrház. Erősítik a töltést az 1965-ös dunai árvíznél
