Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Térképek - Nagykunsági árvízi tározó
Az árvízi statisztikáról... 1891. A Kvassay-féle kultúrmérnöki szolgálat nagy figyelmet fordított arra, hogy az egykori és az újabb árvizekről rendelkezésre álljanak azok az adatok, amelyeket elemezve számos következtetést levonhatnak a jövő árvízi eljárásaira és védekezési módszereinek kidolgozására vonatkozóan. Sikerült megegyezniük az Országos Statisztikai Hivatallal, s a Hivatal az 1888-as árvízi viszontagságok után kezdeményezte a közmunka- és közlekedésügyi tárcánál az árvízi adatok beszolgáltatását elrendelő intézkedést, amely valamennyi folyammérnöki és államépítészeti hivatalt, valamint miniszteri megbízottat kötelezett a feladat végrehajtására. A begyűjtött adatokat az Országos Statisztikai Hivatal szakembere, Zawadomki Alfréd állította ösz- sze, s a munka Magyarország vizeinek statistikája (1891) címmel meg is jelent nyomtatásban. Az már csak a kiadást követően derült ki, hogy a különféle módon gyűjtött és beküldött anyagból nem sokat lehetett felhasználni a jövő céljaira, ezért a statisztikai hivatal a földmívelésügyi minisztérium hozzájárulásával az adatoknak ily módon történő összegyűjtését 1900-ban meg is szüntette. Ezt követően, sokkal szűkebb keretben csak az ármentesítő társulatokat kötelezték a töltésszakadásokkal kapcsolatos adatok pontos térképekkel kísért beszolgáltatására. Magyarország első belvízszivattyúja (HAMMERSMITH gyármány) Az 1878. évi miskolci Szinva-árvíz emlékműve Sajfoki belvízi szivattyútelep Magyarország első, 0,8 mVs teljesítőképességű belvízi szivattyútelepét (a Sajfoki csatorna tiszai betorkolásánál) 1878-ban építette a Sajfoki Belvízlevezető Társulat eredeti angol szivattyú-berendezésekkel és kazánnal. A telepet 1897-ben magyar gyártmányú kazánnal és szivattyúkkal 4,5 m3/s teljesítőképességűre bővítették, de az eredeti angol gépeket megtartották. A szivattyútelep egészen 1980-ig működött, utána a közelben épített elektromos üzemű telep vette át a feladatát; ma védett ipartörténeti emlék. A Sajfoki belvízi szivattyútelep 1878-ban emelt épülete Az 1878. évi árvíz a Szinván Talán egyeden természeti katasztrófa sem szedett annyi áldozatot a 19. századi Magyarországon, ráadásul egyetlen éjszaka alatt, mint az 1878. augusztus végi miskolci árvíz. 1878. augusztus 30-án nagy esők, zivatarok érték el Észak-Magyarországot a Dunántúl felől. Éjfél előtt hatalmas zápor zúdult a városra. Akik aggódva figyelték az eseményeket nem is sejthették, hogy az elvonuló vihar a környező magasabb vidékeken is rendkívüli mértékű csapadékot hagyott maga után, s így hajnali 1 óra után előbb a Pece két ága, majd rá fél órával a Szinva is kiöntött. Félelmetesen gyors volt az áradás: percenként fél métert emelkedett a vízszint. A belvárosban sok helyen 2-3 méteres víz hömpöly- gött, de a medrekhez közelebb eső, alacsonyabb fekvésű területeken a 4-6 métert is elérte a vízmélység. Kevés esélyük volt a menekülésre azoknak, akiket álmukból riasztott föl a betörő ár: nagyon sokan odavesztek közülük. Amikor hajnalban a szennyes áradat elvonult, összeszámolták a veszteségeket: 277 ember meghalt, a város 2972 épületéből 2182 megrongálódott, 698 ház pedig lakhatatlanná vált. A nagy árvíz 50. évfordulójára bronz domborművel díszített, lépcsős megoldású mészkő-emlékművet emeltek, a városi polgárság közösségi emlékezetének erősítésére. Gárdus István szobrászművész domborművén az áldozatok, a gyermekeiket magukhoz szorító anyák és a mentésükre érkező katonák csoportja látható, háttérben a hullámsírba temetkező, kísérteties város körvonalaival. Az emlékmű elülső oldalán az 1878. és az 1928. augusztus 31-iki dátumok között a felirat: „KEGYELETES EMLÉKEZÉSÜL A VÁROS KÖZÖNSÉGE” A 100. évfordulóra vésett mészkő-emlékmű hátoldalán Miskolc város lakosságának emlékező tiszteletét tükrözik a feliratok.
