Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
Ami a Bódvát tápláló vízfolyásokat illeti, Perkupától keletre ömlik a Bódvába a Víz-völgyi- patak, Égerszög közeléből indul közel 12 km-es útjára a Rét-patak, s a kb. 20 km hosszú Telekes- patak, amely felső szakaszán a pannon képződmények talaj- és rétegvizét gyűjti össze. Felsőtelekes után vize a Rudabányai-hegység dolomit- és mész- kőkarsztján folyik keresztül, ahol a víz a rések, repedések mentén a mélybe kerül. Emiatt a patak a középső és alsó szakaszán időszakos jellegű. A fentieken kívül még több, kevésbé jelentős vízfolyás is a Bódvába szállítja a vizét (pl. a Vecsem-pa- tak, a Szuhogyi-patak, a Szokoly-patak). A 18. század végén, az I. katonai felmérés térképlapjainak kiegészítéseként készült országleírásokban fontos adatokra bukkanhatunk az egyes települések vízrajzi viszonyai tekintetében. Már csak azért is, mert a közben eltelt évszázadok alatt a legtöbb vízfolyás elvesztette valamikori sajátosságait, így a térség életében egykor betöltött szerepükre már csak az ezekhez hasonló dokumentumokból következtethetünk. Az országleírásban olvasható például a Szőlősardón átfolyó Rét-patakról: ,Vt falun keresetülfolyópatak medre agyagos, puha, mélysége és szélességejelentéktelen, de mégis csak egy hídon lehet átkelni rajta. Embernek, állatnak iható. ” A mai vízrajzi viszonyokat ismerve nehezen lehet elképzelni azt, hogy a 18-19. században a Sajón, a Bódván és a belső terület vízfolyásain milyen sok vízimalom működött. Az I. katonai felmérés térképszelvényein a legtöbb vízimalom helyét feltüntették a korabeli térképrajzolók. Innen tudjuk, hogy a vizsgált települések határában legalább 25 malom (gabona- és fűrészmalom) működött állandóan vagy időszakosan, attól függően, hogy az energia- forrásul szolgáló víz szintje éppen mekkora volt. A malmok igen fontos szerepet játszottak a települések életében. A 19. század közepén megjelent híres könyvében Fényes Elek Kelemérről például azt írta: „Van a helység végitől elfolyópatakocskán egy malma, melly esős időben jóljövedelmez. ” Fényes megemlítette még Putnok, Zádorfalva, Sajókaza, Tornanádaska malmait is. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a 18-19. században a malmok — különösen a gabona őrlésére szolgálók — a települések gazdasági struktúrájában nagyon fontos szerepet tölthettek be, s gazdasági jelentőségük egyik fokmérőjének számított a malom megléte. A Bódva és malmai egykor A Duna-medence csapadéktérképe Országos Vízjelző Szolgálat
