Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
A Me2Őföldön, a Szt. László-patak mentén fekvő település már az ókorban lakott hely volt, amit kelta és római emlékek is igazolnak. Első okleveles említése — „Gyrou” néven — 1340-ből származik. A Szent László-völgyben kanyargó római út része volt a tatárjárás előtti idők egyik fő kereskedelmi útvonalának, az Esztergomból Dorog, Zsámbék, Küldő, Martonvásár, Földvár, Mohács érintésével Eszékre tartó baranyai vagy szerémségi útnak. A községet átszelő Szt. László-patak szeszélyes vízjárása a rá telepített malmok működését nagyban befolyásolta, ezért is volt gyakori szereplője a gazdasági jelentéseknek. A patak medrét a török időkben és még utána is sokáig nem tisztogatták, s nem voltak mellette töltések sem, amelyek megóvhatták volna az érintett településeket. Folyt tehát, amerre akart, széles sávban elmocsarasítva a völgyet. Gyúró A török hódoltság időszakában a falu többször elpusztult és újratelepítették. A békésebb évszázadokban lakói a mezei gazdaságban keresték kenyerüket, miközben felettük a birtokosi szerkezet egyszer változott - Mária Terézia döntése alapján 1777-1945 között a székesfehérvári székesegyházi káptalan volt a terület birtokosa. Építészed nevezetességei közé tartozik az 1824- ben épült műemlék jellegű katolikus templom, valamint az 1783-ban emelt református templom. A közeli Kuldó települést 1935-ban csatolták Gyúróhoz. A község lakóinak száma napjainkban meghaladja az 1 200 főt. A Duna-medence csapadéktérképe Forrásadatok: OMSZ Országos Vízjelző Szolgálat 2010. május 17-én 07 órát megelőző 24 órában lehullott csapadék, mm-ben Szemelvények a Corpus Iuris Hungarici* szabályozásának árvízvédelmi rendelkezéseiből (2) A vízszabályozási társulatokról az 1871. évi XXXIX. te. rendelkezik, meghatározva az érdekeltségi terület mai fogalmának megfelelő intézményt. „Mindenneműfolyók és vittek mellettfekvő, vízmentes magaslatok által határolt, ekképp magában egy egészet képező ártér vagy valamely sziget birtokosai vannak jogosítva ármentesítő társulat megalakítására" — mondja ki a törvénycikk. A közhatalmi intézkedések sorát erősítette az 1871. évi XL. te., mely a gátrendőrségről intézkedik. Kimondja a gátak, gátrendszerek, vízlecsapoló árkok, zsilipek, faültetvények, padkák, szabályozási művek különleges oltalmát. Ezeknek az építményeknek a fenntartása és megvédése „először a% ármentesítő- és ví^s^abályo^ó társulatot, másodszor a törvényhatóságot és végül a% államot illeti. ” Az előírt tilalmak megszegőivel szemben — sommás eljárás mellett - megfenyíttetés, fogság, szándékosság esetén hat évig terjedő börtönbüntetést szabhattak ki. Újszerű az a rendelkezés (1881. évi XLII. te.), mely az ármentesítéssel érintettek részére ideiglenes adómentességet állapít meg. A törvénycikk személyi hatálya alá tartoznak a tulajdonosok, a társulatok és mindazok, akik védműveket építettek, vagy a vízmentesítésbe befektettek. A vízjogról szóló első alaptörvény, az 1885. évi XXIII. te. II. fejezete (a vízi munkálatokról) tartalmazza a medret, a partot, a töltéseket érintő rendelkezéseket, általános szabályként jelölve meg a partot és a töltéseket érintő rendelkezéseket, kötelezettségeket. A vízi művek tulajdonosai kötelesek — a törvény szerint — kártérítést fizetni, ha a víz folyásában olyan változások következnek be, melyek károsak. Ugyancsak ő felel, ha valamely vízi mű esetében a meghatározott vízszintnél magasabb vagy alacsonyabb szintet tart. * A Corpus luris Hungarici magyar törvénytár, a magyar országos törvényeknek (dectera) a gyűjteménye, mely az első „jogszabályoktól” 1945-ig bezáróan tartalmazza törvényeinket.
