Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)

2010. szeptember

A Kákát belvízöblözet belvízvédelmi főműveinek mederfejlesztése és rekonstrukciója A Kákát belvízfőcsatorna Ecsegfalva, Kisújszállás, Kenderes, Kunhegyes települések közigazgatási területén halad. Közvetlenül a települések belterü­letét nem érinti, de befogadója a települések bel-és külterületi csapadék vizének, valamint vízpódó szerepet is ellát. A projekt célja a belvízfőcsatorna vízvezető képességének fejlesztése, a vízelevezetés szabályozhatóbbá tétele, a belvízgazdálkodás, víz­rendezés, hosszú távú fenntarthatósági feltételei­nek javítása volt. A fejlesztés révén egyrészről a Kákát kettősmű­ködésű belvízfőcsatorna alapfunkcióját képező belvízkár elhárítás, másrészről a mezőgazdasági ön­tözővíz-szolgáltatás üzemeltetési feltételei javultak. A munkálatok a kizárólagos állami tulajdonú és a KÖTIVIZIG kezelésében lévő Kákát belvízfőcsa­torna 1+900 — 42+050, és a XXII. csatorna 0+000 — 2+184 szelvényei közötti szakaszán történtek. A projekt azonosító száma: EAOP-5.1.2/D1-09- 2010-0002. A megítélt támogatás összege: 474 millió Ft (100%-ban EU forrás). A kedvezményezett a KÖTIKÖVIZIG. A kivitelezés 2011. november 24- én kezdődött és 2012. július 31-én fejeződött be. Gyöngyös-patak Sárvárnál bal oldalról a Rábába ömlő patak. Elnevezése a magyar gyöngy főnév származé­ka. Azzal hozható kapcsolatba, hogy a patak menti fákon feltűnően sok lehetett a fagyöngy. Bogyóiból madárfogó lépet szoktak főzni, de olyankor, amikor nem termett elég makk, a fák­ról levagdosott fagyöngyöt az erdőben legelte­tett jószág takarmányozására is felhasználták. Más feltevés szerint a névadás az édesvízi gyöngykagylók gyöngyhozamában keresendő. A német Güns (Gyöngyös) pataknév a magyarból va­ló. A patak völgyében fekszik Kőszeg, amely a 13. században még a patak nevét (Güns) viselte. NEVEZETES ÁRVIZEINK A vízügyi szolgálat árvízvédelmi fejlesztéseinek kez­deti lépéseit 1956 tavaszán ismét egy jelentős dunai árvíz gyorsította fel. A jeges áradást megelőzően a dunai vízgyűjtőn jelentékeny mennyiségű hó hullott. A szokadanul hideg február közepére a Dunán Pozsonyig igen erős jégpáncél alakult ki. Február vé­gén és március elején a nyugatról érkező enyhülés in­tenzív olvadást eredményezett, mely a Kárpátok nyugati karéján további 100 mm csapadékkal páro­sult. A kialakult árhullám a folyó magyar szakasza mentén, különösen Dunaföldvárnál és alatta számos jégtorlaszt hozott létre. Az árvíz tetőzése a korábbi maximumokat 28-103 cm-rel haladta meg, annak el­lenére, hogy a Dunán és a Sión 58 (!) gátszakadás ala­kult ki. Víz alá került 740 knU, 39 községből közel 60 ezer embert kellett kitelepíteni. A védekezés költsé­geivel együtt az anyagi kár 627 millió Ft volt. Az 1954. és 1956. évi árvizeket követő töltés- helyreállítási munkálatok során kezdődött meg a du­nai töltések korszerű körülményeknek megfelelő to­vábbfejlesztése. Az árvíz 50. év­fordulójára az ADUVÍZIG több létesítményén elhelyezett emléktábla Az is kiderült, hogy a helyi árvíz- és belvízvéde­kezésben egykor kulcsszerepet játszó társulatok fel­számolása hiba volt, mert az állami „gondoskodás” nem volt képes valamennyi területre kiterjedni, s nem tudja nélkülözni az érdekeltek összefogását a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Már 1957-ben az Elnöki Tanács által meghozott 48. tvr. lehetővé tette a vízgazdálkodási társulatok megalakítását igaz, olyan kiterjedt szerepet nem játszhattak az árvíz- és belvízvédelem területén, mint 1948. évi államosításuk előtt. A helyi szakmai irányí­tás — csakúgy, mint napjainkban — a területileg illeté­kes vízügyi igazgatóságok kezében volt, ill. van. A társulatok ebben az időszakban elsősorban a váro­sok, községek, vagy megyék által épített és kezelt töl­tések, körgátak, nyárigátak védelmét látták el. Vízrendezési főművek integrált fejlesztése a Hanyi-Tiszasülyi árapasztó tározó (VTT) hatásterületén A projekt célja Jászkisér, Jászapáti, Jászszentandrás belterületi csapadék vizeinek elvezetéséhez, külte­rületi belvizek károkozásának csökkentéséhez a fő­művi befogadás biztosítása. A fejlesztést követően lehetővé vált az elöntött mezőgazdasági területek gyorsabb mentesítése, a belvízkárok csökkentése. Elsőként 2011 nyarán a Millér (főbefogadó) belvíz­főcsatorna mederfejlesztése és rekonstrukciója fe­jeződött be. A 2011 decemberében második ütem­ben végzett munkálatokkal a teljesítőképesség ja­vult, mely a teljes vízgyűjtőre kihat. Vízpótló és vízelvezető feladatok ellátására a Tiszasülyi 28-as, és a Csátés 22-es belvízfőcsatornák is csak részben voltak alkalmasak, kapacitásuk jóval az érvényben lévő vízjogi engedélyben meghatáro­zott értékek alatt maradt. Az elvégzett műtárgy re­konstrukciók biztosítják a vízkormányzás, vízvisz- szatartás lehetőségét, a szivattyútelepi költségek csökkentését. A fejlesztést követően kielégíthetők a mezőgazdasági vízigények, az ökológiai vízpótlás és biztosítható a szabadidős és sport tevékenységhez szükséges víz. A projekt azonosító száma: EAOP-5.1.2/D1-09- 2010-0001. A megítélt támogatás összege: 329 millió Ft (100%-ban EU forrás). A kedvezményezett a KÖTIKÖVIZIG. A kivitelezés 2011. november 24- én kezdődött és 2012. július 31-én fejeződött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom