Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. június
Június 14 Június 14., hétfő A Tisza árhulláma 1030 cm-es vízállással tetőzött Tiszaroffnál (LNV: 1088 cm). LNV = 1088 cm Í20001 500 " ' i n ""i1’'1, ! ■ i—'— ........... — M 11 ii....... 0 5.20. 05.30. 06.09. 06.19. 06.29. 07.09. A Tisza árhullámképe Tiszaroffnál 125 éve, 1885-ben ezen a napon fogadta el az országgyűlés a „vízjogról” szóló XXIII. törvényt, amely korszakos jelentőségű volt a hazai vízimunkák fejlesztése és az egységes vízjogi rendszer kialakítása tekintetében. 23:00 Szolnoknál 954 cm-es vízállásnál megkezdődött a Tisza tetőzése, amely hosszan elnyú- lott, 24 órán át tartott (III. fok: 800 cm, LNV: 1041 cm). A Tisza felső szakaszán apadt, Szolnoktól a déli országhatárig még lassan áradt. A Tisza árhullámképe Szolnoknál _______________LNV_= 1041_ cm12000) 1 000 cm I. 1885: XXIII. TOltVIÍNYCZIKK. A vizjogról. (Sión lesi lést nyert 1885. évi jnnins hó I4-cn. Kihirdetletell az .Országos Törvcnylár’-lmii 1885. évi július hó 23-nn.) Átalános határozatok. ,Az 1 -fi. § ok oly átalános határozatokat tartalmaznak, a melyek kitlünhen a polgári magánjogban szakiak romlszcrinl szabályozlalni. Tekintollol inimlazonállnl nrra, — mond a ministori indokolás — hogy kodifikált polgári jogunk még készülőben vnn, do tokiulollol kivált a kodifikácziú újabb irányára, a mely a részidős viszonyokra vonatkozó átalános jogolvokol is inkább a részletes törvénybe veszi fel, czélszo- rúnek mutatkozott ezon álalános határozatoknak a vízjogi törvénybe való fölvétele. Annál inkább, mórt a polgári törvénykönyv tárgyalására összehívott érlokozlet a vizjogru vonatkozó minden intézkedési kiha- gyamlónak határozott a l.orvczelhöl.’ 1. §• Az átalános magánjogi törvények és szabályok intézkedései a jelen törvény által szabályozott magánjogi viszonyokra csak annyiban alkalmazhatók, a mennyiben azt ezen törvény intézkedései ki nem zárják. Ezen elvnek kimondása a ministori indokolás szerint, főkép azért kívánatos, hogy a különböző törvények és szabályok esetleges eltérő intézkedései esotében az illotó eljáró hatóságok tájékoztatva legyenek az iránt, mennyiben alkalmazhatják még a vízjogi törvény érvénye mellett nz átalános törvényeket. Árvízi szabályozás és/vagy belvízrendezés (1889) KVASSAY Jenő véleménye 1889-ből: Tisza völgyén sok helyütt ma a belvizek rendelése égetőbb feladat mint a töltések magasítása vagy szélesítése. Egyrészt, mert az árvizek nem jelennek meg oly gyakran mint a belvizek, másrészt gátszakadások esetén az elöntött területnek nem csak egy évi termése megy tönkre, hanem évekig ottposhad a víz ma levezető csatorna-hálózat megvan, ugyanazon évben az árvíz Irhúzzpdása után a terület felszántható és bevethető, sőt ha az elárasztás nem későn történt, még termésre is van kilátás korán érő tengeriből vagy takarmányfélékből. Az 1888. évi nagy árvizek sem okozlak volna annyi kárt, ha a csatornahálózat teljes egészében ki lett volna építve és a poshadó vizeket mindenütt levezethettük volna!" A jog és a vizek Jóllehet a vízjogi törvény megjelenése előtti időkben a szokásjog és a magánjog sűrű szövedéke befedte a vizekkel kapcsolatos mindennapi jogi gyakorlatot, összefüggő törvényi szabályozás azonban mégsem létezett. A „rázósabb” esetekben a köz- igazgatás emberei nem tudtak egységes szempontok alapján dönteni, ezért az ilyen ügyek megítélés nélkül végigjárták a hatóságok különböző szintjeit, s nemegyszer alaki hibákra, formai hiányosságokra hivatkozva évekig halasztódott a döntés. Ebben a helyzetben az egyértelműség hiánya már a fejlődést komolyan veszélyeztető tényező lett. A magyar parlament sem késlekedhetett sokáig, hiszen a közfelháborodást kiváltó szegedi árvíz utáni szakértői vizsgálat az egyik legfontosabb okként a jogi szabályozás hiányosságait említette meg. Az 1885-ben megalkotott vízjogi törvény a vizek tulajdonjogával kapcsolatban kimondta, hogy a vizek olyan különleges viszonyrendszerekkel bírnak, hogy azokra a magánjogi elvek csak ott határozhatják meg az érdekeltek közötti viszonyokat, ahol azokra a vízjogi törvény nem tartalmaz más rendelkezést. Általánosságban megállapítható, hogy a törvény — bár elismerte a magántulajdon elsőbbségét —, de azt a közérdekre hivatkozva igen gyakran korlátozta. Igazából a törvény nem is a víz természete szerinti tulajdonlással foglalkozott, hanem a víz használata szempontjából állított fel jogi kategóriákat. E szempontból megkülönböztették a szabad-, és a hatósági rendelkezésű vizeket. A törvény az addig szerzett jogokat figyelembe véve általánosságban megszabta, hogy más kárára nem lehet a vizeket használni, s a vízhasználatok döntő többségénél hatósági engedélyhez kötötte az azokkal kapcsolatos vízimunkákat.
