Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. június
Junius 5 Június 5., szombat A belvízzel elöntött terület 224 ezer ha-ra emelkedett; 12 KÖVIZIG 77 belvízvédelmi szakaszán volt készültség. 189 szivattyúlep naponta 30,1 millió m3 vizet emlelt át a befogadókba. A Hernád a határ felett végig apadt. A Sajón felső szakaszán is megkezdődött az apadás. A Bódván szintén megindult az apadás, de még LNV feletti vízszinteket mértek. A Hernád mentén az előre jelzett vízállásnak megfelelő töltésmagasítást építettek ki. A nyílt ártéren lévő települések ideiglenes körtöltéssel való bevédését folyamatosan végezték. A Sajó mentén a magassághiányos szakaszokon töltésmagasítást, illetve a már meglévő ideiglenes védművek megerősítését végezték. Az átázott töltésszakaszokon bordás megtámasztást alkalmaztak. Az OMIT engedélyezte az EKÖVIZIG részére a Takta bal parti töltés 14+945—14+973 tkm szelvények közötti szakaszának megbontását a Takta vízszintjének mesterséges csökkentésére, Tiszalúc, Takta- harkány, Taktaszada, Szerencs és Mezőzombor települések árvízi biztonsága érdekében. A Tiszán levonuló újabb árhullám elhagyta Tiszabecset, Vásárosnamény térségében tetőzött. A Zagyván az apadás megkezdődött, de a torkolati szakasznál a Tisza visszaduzzasztó hatása miatt továbbra is magas vízszintek voltak. A dunai tetőzés délelőtt Nagyhajósnál járt, Budapesten elrendelték a III. fokú, Mohácsnál az I. fokú árvízvédelmi készültséget. 8:00-9:00 A Sajó árhulláma 416 cm-es vízállással tetőzött Sajópüspökinél (III. fok: 300 cm, LNV: 400 cm). 9:00-12:00 A Sajó árhulláma 406 cm-es vízállással tetőzött Sajószentpéternél (III. fok: 350 cm, LNV: 390 cm). A Szamos árhullámképe Csengéméi A Sajó árhullámképe Sajópüspökinél A Sajó árhullámképe Sajószentpéternél „A főváros mérnöke” Reitter Ferenc (1813-1874), vízmérnök, az MTA levelező tagja. Mérnöki tanulmányait a pesti Institutum Geometricumon végezte 1833-ban. Ezt követően állami szolgálatba lépett és a Tisza-Maros folyók vízrajzi felvételénél működött közre. Az önkényuralom idején a Helytartóság műszaki igazgatóságára került, s városépítészeti feladatokkal foglalkozott. Legjelentősebb munkája a budapesti Duna-sza- kasz szabályozása során kiépült rakpart tervezése és megalkotása volt. A fejlődő főváros igényeinek kielégítésére felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsa első műszaki vezetőjeként jelentős része volt a budai vár, a Nagykörút és a Sugár út (a mai Andrássy út) esztétikus kialakításában. Főbb munkái a vízépítészet és a városépítészet rokonterületével foglalkoznak, így a ,JPuna-s%abályo%ós Buda és Pest között.” (1865), valamint a két évvel később megjelent >yA pesti Duna-csatoma...” (1867) című akadémiai székfoglaló tanulmánya is. Ez utóbbi terve a soroksári Duna-ághoz csatlakoztatta volna a mai Nagykörút helyén kialakítandó hajózható csatornát. A Tisza árhullámképe Tiszabecsnél 156
