Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)

2010. június

A Fekete-erdőben eredő és a Fekete-tengerbe ömlő folyam elnevezése szkíta eredetű lehetett: a Danu nyelvükön ,gyors, rohanó, féktelen" jelentéssel bírt. Ehhez a szóhoz a rómaiak hozzáragasztották aflavius-t {, folyó’), és a folyam nevét Danuvius-ta alakították át, majd később Danubius lett belőle. Az ókorban a folyam felső szakaszának a neve volt ez, amely egyes források szerint Bécsig, mások szerint a Vaskapu szorosig terjedt. Az ókori görögök a Dunát a torkolatánál, a Fekete-tengernél fedezték fel. Csak alsó folyását ismerték és a folyót His/er-ként jelölték, Is/ros-nak, vagy Ister-nek hívták.

Később, talán a kelták expanziója kapcsán, a Danuvius név átkerült a folyam alsó szakaszára is. A gótok megőrizték az eredeti névalakot, s abból nyelvükben Donavi fejlődött. Ezt ismerték meg a szlávok. A magyarba a folyam neve északi-szláv közvetítéssel érkezett. A folyó ókori neve csekély módosítással fennmaradt majdnem mindegyik népnél. Napjainkban is ezt a nevet használják saját variációjukban a Duna mellett élő népek. A németek Donau-nak, a szlovákok Dunaj-nak, a magyarok Duna-nak, a szerbek Dunav- nak, a románok Dunarea-nak és a bolgárok Dunare-nek mondják.

A Duna-medence vízhálózata a Dráva torkolatáig

A Duna nevei