Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
Az áradó Hernád Ócsanálosnál. 2010. május 20. Ónod A terület az őskor óta lakott. Először 1296-ban említik, Ölnöd néven. A 14. század második felében már város. Ebben az időben épült a vár, Borsod vármegye első kővára. A vár a falu és a Sajó között található. Egykor mocsaras környezetéből 5-6 méterre kiemelkedő kavicsos-homokos folyami eredetű teraszon fekszik. A környéken számos folyó és patak (Sajó, Hernád, Hejő, Szinva) található, melyek a középkorban nehezen megközelíthetővé, jól védhetővé tették az árvízmentes kiemelkedésen épült erősséget. A vár a Sajó átkelőhelyét és a kelet felé tartó fontos utakat védelmezte. A legkorábbi oklevelek tanúsága szerint 1350 körül itt birtokos Cudar főnemesi család tagjai vették körbe erős kőfallal a helybeli plébániatemplomot. Hunyadi Mátyás király 1470-ben a Rozgonyi Jánosnak és fiainak adományozta a környező jobbágyfalvakat összefogó várbirtokot. A 16. század fordulópontot jelentett Ónod lakóinak életében, ekkor ugyanis az egyre súlyosbodó török rablótámadások kivédésére a tulajdonos Perényi család — az itáliai Alessandro Vedani hadmérnök tervei szerint — erős végvárrá formálta át a már meglévő várat. 1561-ben és 1582-ben a törökök megostromolták, de nem foglalták el. Miután Eger török kézre jutott (1596), Ónod volt az egyik legfontosabb erődítmény. 1639-ben a törökök felgyújtották. A Rákóczi-szabadságharc alatt sokat szenvedett a környék, a szatmári béke után pedig a város korábbi jelentőségét meghatározó vitézlő rend is létalapját vesztette. Ónod ennek ellenére még egy évszázadig meg tudta őrizni a megyén belüli szerepét. Ócsanálos A Vadász-patak és Hernád (Hornád) jobb partja által határolt terület az őskor óta lakott, amit — többek között - az ócsanálosi Várdombon talált bronzkori leletek is tanúsítanak. Újabban a 2010- es árvíz után folytatott régészeti feltárás eredményei utaltak arra, hogy kora Árpád-kori múltja is van a településnek. A lakosság főként gazdálkodásból élt. A 19. században a térség fejlődése felgyorsult, köszönhetően a vasútnak és Miskolc közelségének, s nőtt az iparban dolgozók száma. A második világháború után tovább gyorsult a fejlődés. Ócsanálos községet 1950-ben közigazgatásilag a szomszédos Ongához csatolták, amely 2013-ban kapott városi rangot. Jóllehet a kisközség zömmel a magasparton fekszik, az átlagos árvízi szint felett, de jó minőségű földjeinek árvízi veszélyeztetettségét kívánták csökkenteni azzal, hogy a korábban már szabályozott Hernád bal parti töltését 1959-ben a Hernádnémeti vasútvonaltól Ócsanálosig még erősebb szelvényméretekkel építették ki. Az itteni Ócsanálos-tó kedvelt horgászhely. Ócsanálos lakosainak száma napjainkban 300 fő. Töltés megtámasztása Védekezés közben a töltés megcsúszását korlátozó, illetve a megrogyott, lesuvadt töltésrészeket pódó, mentett oldali homokzsák-, terméskő-építmény elkészítése. A vár végső pusztulását az 1985-ben elkezdődött, majd kisebb-nagyobb szünetekkel folytatódó régészed feltárás és helyreállítás állította meg. Az ónodi vár alaprajza egy tállyai építőmester 1662-es rajza és egy Karlsruheban talált hadmérnöki rajz alapján ismert. További nevezetességei: a tájház és a barokk stílusú Török-kastély, amely 1746—1753 között épült. Egy 1768-as leírás szerint „birtokosa as^ uradalomnak s^endrői gróf Török József kinek a város keleti részén derék kastélja spompás kertje voll'. A község mai népessége 2400 fő.
