Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Nagy László-Takács Attila: A 2013. évi dunai árvíz geotechnikai tapasztalatai
A 2013. évi dunai árvíz geotechnikai tapasztalatai 301 Korábbi tapasztalatok alapján az mondható, hogy egy adott keresztszelvényben a mentett oldalon buzgár megjelenése a következő helyeken várható (gyakorisági sorrendben): • a töltésláb környékén, ahol legnagyobb az altalajszivárgásból származó viznyomás; • a gátban lévő műtárgyhoz csatlakozó csatorna fenéken, ahol a környező terepszinthez képest jelentős mélyedés van; • holtág keresztezésnél, ahol a környezetétől eltérő, szemcsésebb talaj betelepülése fordul el; • a töltés mentett oldali rézsűjének alsó részén és • a töltés lábától távolodva egyre kisebb valószínűséggel. Ha a buzgárt úgy tételezzük fel, mint egy talajban lévő csövet, melynek egyik végén belépési veszteség van, a cső hossza mentén pedig a csősúrlódás csökkenti a nyomást, akkor viszonylag jól becsülhető a vízoldali és a mentett oldali vízszintekből a nyomásvesztés értéke. Minél kisebb a magasságkülönbség, annál kisebb a talaj ellenállása, annál veszélyesebb a buzgár. Nem szabad ezt megvárni, már kisebb vízmagasságnál hatékonyan el kell kezdeni a védekezést! A buzgár feltörésekor a kialakulóban lévő járata még viszonylag nagy ellenállással rendelkezik. Erre a mentett oldalon - a buzgár járatának a szabad végén - a vízfeltörés jellegzetességeiből következtethetünk. Gyakorlati tapasztalat, hogy minél nagyobb a buzgár vízhozama és minél magasabb vízdóm alakul ki, minél magasabbra tör fel a víz, annál veszélyesebb a buzgár. A buzgár vízhozama és a vízdóm magassága kell, hogy szempont legyen a buzgárelfogás várható magasságának becslésénél, illetve ehhez kapcsolódóan az ellennyomó medence falvastagságának meghatározásánál. Egyszerű gyakorlati megközelítés, hogy az átlagos gradiens becslése csak azzal a feltételezéssel használható a buzgárnál, hogy a felszakadás pillanatában a fedőrétegen történő felfelé áramlásnak nincs ellenállása, illetve a vízoldalon a fedőrétegen keresztüli áramlási veszteségtől eltekintünk. Ezen egyszerűsítések nélkül az átlagos gradienssel történő közelítés értelmetlen, ugyanis a buzgár kialakulása szempontjából fontos tényező a rétegrendben lévő talajok minősége, összetétele és állapota. A korábbi elképzelések szerint a buzgárból feltörő talaj semmi esetre sem lehet kohéziós, ugyanakkor a szemcsés talajok közül a finom szemcsések a legkönnyebben elmozdíthatóak. Ugyanakkor nem lehet közömbös a rétegek ellenállása szempontjából azok tömörsége, víztartalma, hézagtényezője. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy megfelelően nagy hidraulikus gradienssel minden talaj elmosható (lásd pl. a hidraulikus fejtést vagy a jet-grouting technológiát). A szemeloszlási görbék azokat a talajokat mutatják, melyek elmosásához, hidraulikus talajtörés kialakulásához az adott helyen a legkisebb gradiens szükséges. Természetesen iszaposabb vagy durvább szemcséjű talajokat is ki tud mosni a buzgár, ha ott az van, és megvan hozzá a hidraulikus gradiens. Tehát a helyi adottságoknak (úgymint rétegzettség, hidraulikus nyomás) kell összhangban lenniük a talaj összetételével, hogy buzgárveszélyes legyen a hely. A szemeloszlási görbe ismerete segít meghatározni azokat a helyeket, melyek buzgárképződés szempontjából veszélyesek lehetnek.
