Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Márfai László: A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása
46 Márfai László ezekbe a szelvényekbe való leérkezése előtt közel két nappal szállított víztömeg az árvíz összes tömegét lényegesen, de a tetőző vízhozamokat csak kis mértékben növelte. A kienstocki vízlépcső szelvényében a maximális átfolyó vízhozam 11 450 m3/s volt (2002-ben 11 305 m3/s; 1954-ben 10200 m3/s). Az ausztriai vízlépcsők (6. ábra) hatása - várható üzemrendjük ismeretének hiányában - nehezen volt számítható, bár tény, hogy a nagyvízi tartományban a szabályozási lehetőség megszűnik. Jelentősebb beavatkozás az áradás kezdetén (előürítés), illetve a végén (vízvisszatartás) lehetséges, amely kihat a levonulás ütemére. Az átfolyó vízmennyiséget az Interneten folyamatosan közzétették, de ezek az adatok a műtárgy áteresztőképessége alapján számított értékek, nem mért adatok. Ezek ellenére jól látszott, hogy az érkező árhullám hármas tagolódása (sorrendben: Traun-Enns, Inn, Felső-Duna hatása) a vízlépcsők sorozatán elsimult, kiegyenlítődött és az osztrák alsó szakaszra kis mértékben el is lapult (Wildungsmauer: 11050 m3/s - 7. ábra). Alsó-ausztriai vízlépcsők 6. ábra. Alsó-ausztriai vízlépcsők a Dunán
